Az EnergyAustralia, ahogyan azt a világ minden táján manapság az energiatermelő és szolgáltató cégeknél szokás, napelemekkel és szélturbinákkal bőven illusztrált honlapján győzködi a potenciális ügyfeleit a csatlakozásra és a környezettudatos energiafogyasztásra. Pedig ez ugyanaz a cég, amely a Yallourn széntüzelésű erőművet működteti és tulajdonolja, amire sok jelző illik, de a klímavédelmet vagy a környezettudatosságot biztosan nem lehet az esetében említeni. Sőt, az utóbbi években már a létezéséről sem állítható egyértelműen, hogy akár Victoria állam, akár Ausztrália dicsőségére válna.

Nem arról van szó, hogy az 1920-as évek óta a főként felszíni bányászatból és áramtermelésből élő vidéken az erőművi egységek egymást követő öt generációja ne teljesítette volna a maga kora küldetését. De az állam második legnagyobb erőműve - mely Victoria teljes villamos energia igényének több mint az ötödét szolgálta ki, s ezzel az ausztrál árampiaci tortából 8 százalékot mondhatott magáénak - mára gyakorlatilag minden szempontból korszerűtlenné, és egyre kevésbé vállalhatóvá vált.

Kapcsolódó

A tulajdonos - ahogyan a kínai kézben lévő CLP Group is, mint az EnergyAustralia anyavállalata -  hasonló helyzetben találta magát, mint a magyar állami energiaholding MVM a Mátrai Erőművel: előbbi az új kihívások miatt csak nézne és menne előre, utóbbinak viszont egyre inkább csak múltja és egyre csak nyúló árnyéka van.

Az 1480 megawattos Yallourn erőmű számára az utóbbi években az jelentette a legfőbb problémát, hogy a barnakőszénre és szénpor-technológiára épített rendszer legutolsó generációja, a négyegységes "Yallourn W" is rég elmúlt már negyven éves. De az 1970-es években, a Toshiba technológiájára alapozott kazán plusz gőzturbina ipari kombóknak gondja akadt azzal is, hogy a működtetést biztosító eredeti bányaterületek kimerültek. Az erőmű szénellátásának biztosításhoz így el kellett terelni a Morwell folyót (2002), ami sokba került; az viszont még többe, hogy öt évvel később egy másik, a Latrobe folyó tetemes kárt tett a szénszállító rendszerben és a bányában. Ha e több százmillió dolláros pénzköltések nem lettek volna elegendők, 2013-ban akkora tűz pusztított az erőmű központjában, hogy három blokkot hosszabb időre le kellett állítani, majd nem sokkal ezután az is feketén-fehéren kiderült, hogy a Yallourn az ausztrál villamos energia iparág legnagyobb szén-dioxid kibocsátója.

Már nem éri meg

A Melbourne és Bairnsdale között, nagyjából félúton található erőmű - aminek kielégíthetetlen mértékű szénigénye miatt a saját kiszolgálására épített iparvárosát, az ötezres lélekszámú Yallourn-t is elbontották a '80-as években -, 2018-2019-ben már olyan rossz állapotba került, hogy több mint háromtucat alkalommal termelési üzemszünetre kényszerült. Mindennek tetejébe tavaly tavasszal még hatósági vizsgálat is indult, mert mérések bizonyították, hogy a szénerőmű feleős a térség extrém mértékben növekvő környezetszennyezéséért. Ennyi csapás után nem meglepő, hogy az eredetileg 2032-ig engedélyezett üzemben maradási időt a Yallourn nem fogja kitölteni. (A 2032-es dátum eredetileg nem az erőmű technológiai elavulásának szólt, hanem annak, hogy a becslések szerint az erőmű ekkora merítette volna ki a működését biztosító szénbányáját.)

A Yallourn erőmű látképe (Ausztrália, 2021)
Kép: Getty Images

Az EnergyAustralia (illetve az anyavállalata) 2021. március 10-én jelentette be, hogy a Yallourn W négy évvel a megszabott határidő előtt, már 2028-ban lehúzza a rolót. Az indok: a magas működési költségek és az alacsony nagykereskedelmi áramár már nem hozható egyensúlyba. Azért nem, mert az ország - benne különösképpen Victoria állam - megújuló energiás átalakulása gyorsul. Így inkább bezárják az erőművet, kifizetnek az 500 fős állandó munkaerőnek 10 millió dollárt átképzés, támogatás és végkielégítés címén, mert még ez is olcsóbb, mint tovább harcolni.

Az ausztrál Greenpeace a bejelentést az ország haldokló széniparának szóló kicsengetésnek minősítette (egészen pontosan a "death knell" kifejezést használták, amit talán halálhörgésnek vagy haláltusának lehetne még fordítani - a szerk.), de Glenn Walker, a környezetvédő szervezet csendes-óceáni vezetője azt is hozzátette, hogy a katasztrofális éghajlati károk elkerülése és a helyi munkaerő biztosítása érdekében a Yallournt legkésőbb 2025-ig be kell zárni. A Greenpeace szerint az erőműnek már nincs helye a modern villamos energia hálózatban. Gyakorlatilag ugyanerre a következtetésre jutott Leonard Quong is; a BloombergNEF ausztráliai kutatásának vezetője szerint azt kell a döntés mögött meglátni, hogy az országban a jelenleg még üzemben lévő mintegy 25 GW szénerőművi kapacitásból már 9 GW-ról döntöttek úgy, hogy azokat idő előtt bezárják. Az elemző biztos benne, hogy nem a Yallourn az utolsó ausztrál szénprojekt, amelyet a megújuló energia gyors növekedése kiszorít a piacról, mert - ahogy fogalmazott: - "az országszerte felhalmozódó, hatalmas mennyiségű, olcsó megújuló energia a jövedelmezőség szempontjából jelentős kockázatot jelent" a számukra.

Akku, akku, napelem

Az EnergyAustralia is előre néz: a bejelentés arról is szólt, hogy a meglévő hálózati infrastruktúrára nagyban támaszkodva, a szénerőmű telephelyén egy óriási, akár 4 órán át 350 megawattos teljesítmény leadására képes közüzemi akkumulátor parkot telepítenek. Az energiatároló rendszer építését és beüzemelését a vállalat ráadásul már 2026-ra vállalta. Ez azt jelenti - amennyiben a beruházást és az erőműbezárást is sikerül időre befejezniük -, hogy az EnergyAustralia egycsapásra megszabadulhat a szén-dioxid-kibocsátásának mintegy 60 százalékától úgy, hogy közben a dél-keleti országrészben berobbant akkumulátor-bizniszről sem kell kimaradnia.

Korábban megírtuk, hogy Victoria államban idén, év végére megépülhet egy olyan, 300 MW-os (de: 450 MWh-s) akkufarm amit Ausztrália második legnépesebb államában a hálózati szolgáltatások stabilizálásra használhatnak majd; ahogy arról is beszámoltunk, hogy ugyanez a vállalat (a francia hátterű Neoen, illetve annak ausztrál leányvállalata) Sydney közelében két év múlva egy 500 megawatt (MW) napelemes teljesítményre és egy 1000 MWh akkumulátoros kapacitásra képes rendszert kíván a hálózatra kapcsolni.

Napelempark és akkumuáltorfarm: Victoria állam két új energetikai jelképe
Kép: cleantechnica.com

A napokban a UPC és az AC Renewables Australia jelentette be, hogy Új-Dél-Walesben megkezdték a New England Solar Farm építését. A 768 millió dolláros beruházás során 2,4 millió napelemes panelt (összesen 720 MW kapacitást), 150 inverterállomást, illetve egy 400 MWh-s akkumulátoros energiatároló rendszert illesztenek össze egyetlen nagy rendszerré, és azt kapcsolják majd rá a hálózatra. A tervek szerint az első szakasz 2023 végére készül el, de ha a projekt végére érnek, a létesítmény évente várhatóan 1800 GWh villamos energiamennyiség megtermelésére lesz képes. Ami az ausztrál fogyasztási szokásokkal számoltan több mint 250 ezer lakás áramellátását tudja majd fedezni.

Ugyanígy hasonló témában tett bejelentést az EnergyQueensland is - itt öt helyszínen telepítenek, összesen 40 MWh tárolókapacitást, kifejezetten a közösségi hálózat energiakiegyenlítési megoldásaira. Ezzel Queensland lett a legújabb ausztrál állam, amely a hálózathoz csatlakoztatott akkumulátor-tároló rendszereket vet be a hálózatra kapcsolt háztáji, tetőtéri napelemes termelőkapacitások termelési volumenének optimálisabb kihasználására.

Felnéztek a háztetőre

Ausztráliában a zöldenergia térnyerésének ütemét jelzi, hogy miközben 2019-ben a globális átlagsebesség tízszeresével fejlődött a telepített megújuló energiás kapacitás, a tavalyi évről Angus Taylor, energiaügyi és kibocsátás-csökkentési miniszter azzal kezdte a beszámolóját, hogy a korábbi rekordot is sikerül 11 százalékkal felülírni, és most már 7 GW megújuló telepítése az új éves rekord. A miniszter azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy bár a Covid-19 korlátozások az év egy részében befolyásolták a tetőtéri napelem telepítések gyakoriságát, ma már minden negyedik ausztrál háztartás napelemes rendszerrel dolgozik.

Azt, hogy ez milyen nagy eredmény, talán kellő realitással perspektívába helyezi a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) napokban kiadott közleménye. mely szerint Magyarországon (a legfrissebb, 2020 szeptemberi adatok szerint) összesen 79 681 darab háztartási kiserőművet tart nyilván a MEKH, melyből 65 140 volt természetes személyek (vagyis: nem cégek) tulajdonaként bejegyezve. A KSH adatai szerint a magyarországi lakóépületek száma 2,7 millió, melyekben összesen 4,4 millió lakás van. Az összlakásszám 61 százaléka 1-3 lakásos önálló, illetve néhány lakásos épület, miközben körülbelül egymillió lakás épült lakótelepi-, illetve panelház formában. Ha az energiahivatal adatait csupán a mintegy 900 ezer önálló családi házra vetítve, meglehetősen alacsony viszonyszám az eredmény. Ausztráliához mérten akkor sem sokkal jobb a konklúzió, ha a magyar kormány klímavédelmi akciótervének célszámait vetítjük e háztípusra: a dokumentum összesen 200 ezer háztáji napelemes rendszerrel számol Magyarországon 2035-re.