Hambach Németország számára egy szimbólum. Annak a társadalmi gondolkodásban történt irányváltásnak, átbillenésnek a jelképe, ami Európa legnagyobb méretű és erejű gazdaságában végképp nem kívánatos szereplővé tette a szenet.

A szimbólummá válás rövid története az, hogy a a Köln és Aachen közötti Hambach-i erdő kiirtását kezdeményezte a térségben szenet bányászó és égető RWE (mint Németország legnagyobb áramszolgáltató cége), amit 2010-es évek elejétől előbb kisebb lakossági és környezetvédő szervezeti tiltakozások, majd egyre komolyabb akciók követtek. 2017-ben már barikád építésekig és rendőri tisztogató akciókig éleződött a helyzet, majd a rendőrségi túlkapások, illetve egy, a helyszínről hónapokig tudósító újságíró balesete, majd halála miatt a téma országos jelentőségű médiafókuszt kapott. Az eszkalálódó helyzetre a német középosztály reagálása adta a megoldást jelentő választ - és ezzel az ügy el is dőlt.

Amikor 2019 nyarán interjúztunk az egyik főszereplővel, Martin Kaiser (német Greenpeace vezetője) a következőkben foglalta össze a fejekben történteket:

"Igen komoly tömeg vonult ki a helyszínre, és ma már azt is tudjuk, hogy gyakorlatilag a középosztálybeliek az egész országban nem értették, hogyan állhat elő ilyen helyzet a XXI. században. (…) Senki nem értette, hogyan gondolkodhat így az RWE. Az ügy bíróságra került, ahol úgy határoztak, hogy ennek az erdőnek a helyén kell maradnia. (…) Teljesen világossá vált, hogy a bírósági határozat és a tüntetések után már nem lehetett ugyanazokat csinálni, mint korábban.”

Kaisernek igaza lett abban az értelemben, hogy a zöld, klímavédő, károsanyag-kibocsátás csökkentő gondolatokat és szólamokat a döntés után minden politikai párt beemelte a választókat megszólító tézisei közé, mert ezt kérték rajtuk számon a szavazók. És így a tavalyi német szövetségi választásokon a korábbinál jóval zöldebb programmal nyerve alakult meg októberben az új kormánykoalíció.

Meddőhányón napelem?

Ami a Hambach-i térséget illeti: a napokban hír lett abból, hogy az RWE a legutóbbi német innovációs aukció részeként egy napelemes erőművet és egy hozzá illesztett energiatároló rendszer felállítására nyert támogatást a rajnai bányászati ​​régióban. A cég közlése szerint a napelem parkot és a tárolórendszert a hambachi külszíni bányába tervezett (bánya)tó partján építik majd fel; előbbi 12,2 MW, utóbbi 4,1 MW / 2 MWh kapacitású lesz. A hibrid üzem bekapcsolásának ígért céldátuma pedig 2023 szeptembere.

A hírrel kapcsolatban azonban máris több kétely is megfogalmazódott. A Photovoltaik cikke szerint az innovációs pályázaton, ahol összesen majdnem 400 MW kapacitást lehetett pályázni, a Szövetségi Hálózati Ügynökség valószínűleg hiába ígért fix piaci prémiumot az RWE-nek a hambachi külszíni bányából származó napenergiáért, mert az egy év múlva indulás máris erősen kérdéses. A lap iparági forrásokra hivatkozva azt közölte: igencsak ideális feltételezés, hogy ennyi idő alatt a még nem is létező tavat fel lehet tölteni, ráadásul az is évekbe telhet, míg a már kész tó körüli területet napelemparkként használhatóvá alakítják.

Pedig a PV Hambach I névvel illetett napelempark már a negyedik ilyen RWE erőműként szerepel csak a rajnai bányászati régióban, és az esseni központú RWE azt is megszellőztette, hogy az évtized végéig 4 milliárd eurót költ efféle beruházásra, melytől 2030-ra lokálisan 500 MW, összességében pedig a szövetségi államban 1 GW teljesítményre képes zöldenergiás erőműflotta megépítését várja. (Tavaly decemberben az RWE azt jelentette be, hogy 15 milliárd eurót forgat be 2030-ig a zöldenergiába, illetve az ebből eredő átszervezésekbe, új emberek felvételébe.)

Az energiacég egyébként szélparkokat már telepített és működtet más bányászati ​​régiókban (Bedburgban, Bergheimben, Eschweilerben, Grevenbroichban, Juechenben és Titzben), illetve több szélerőmű-projekt is építés, illetve tervezés alatt áll. Az indeni külszíni bánya területén pedig április végén építeni kezdték egy 14,4 MW-os, 9,6 MWh-s integrált akkumulátortárolóval összekapcsolt napelemes erőmű építését is.

Lars Kulik, az RWE Power külszíni bányát üzemeltető lignitért felelős igazgatósági tagja a jövőt illetően azt közölte a német PV Magazine-nal, hogy a vállalat nagyon sok alkalmas helyszínnel rendelkezik, hiszen bőven vannak külszíni bányái, amelyek átállíthatók a megújuló energiák számára - és így "a terület a jövőben is energetikai helyszín marad”.

A szavak és a tettek

Az igazi probléma nem is a bejelentett projektekkel, sokkal inkább azok méretével - illetve azoknak az RWE nagyságához mérhetőségével van. A kormány tervei arról szólnak, hogy az új zöldenergia-kapacitások telepítését felgyorsítják Németországban, és 2030-ra 200 GW napenergiás és legalább 30 GW tengeri szélenergiás célszámot jelölt ki. Nos, ebből a 200 GW-ból lenne egyetlen egy Németország legnagyobb áramszolgáltatójának vállalása - feltéve, hogy a központilag is megtámogatott beruházásaikat a tervezett időre megépítik…

Az RWE által most bejelentett 12,2 MW méret példának okáért kisebb, mint amit az RWE visontai naprétként a Mátrai Erőmű meddőhányóira épített még 2015-ben. Mindeközben Németországban a valóban előremutató vállalás már most is nagyságrendekkel több: a Move On által bejelentett komplexum például 650 MW beépített kapacitásról szól. Meg arról is, hogyan lehet a kelet-németországi lignitbányászati ​​régióban 500 hektáros területen újragondolni a működést, az energiatermelést.

A méret mellett mással is van baja az RWE kapcsán a németországi Greenpeace-nek - legalábbis ez derült ki abból a válaszlevélből, melyet a Napi.hu Karsten Smidnek küldött kérdéseire kapott. A szervezet klíma- és energiaszakértője azt írta: érdemes a sajtóban megjelent “RWE-sikerek” mögé is benézni, mert a vállalat szénbányáinak területi megújulásáról szóló bejelentések hamisak.

„Az RWE-nél hangosan kikiáltott zöld újrastartolás hamis. Az új vállalati stratégia, a „Growing Green”, amelyet Markus Krebber, az RWE vezérigazgatója sokat dicsért, eddig nem volt zöld. Ezen még az olyan pilot projektek sem változtatnak, mint a "PV-Hambach I” napelempark” - írta Karsten Smid. Hozzátette: egy éve, hogy Krebber beült a vezérigazgatói székbe, és azóta az energiaóriás szén-dioxid-kibocsátása ismét meredeken emelkedett.

Az RWE profitjának nagy részét továbbra is szénből, a gázból és az atomenergiából szerzi. Így bár Krebber látszólag támogatja a párizsi klímacélokat, ugyanakkor továbbra is fenntartja a régi működést - aminek példája, hogy 650 millió tonna barnaszénért továbbra is el akarják pusztítani a rajnai bányászati ​​régióban található Lützerath-ot. - A szavak és a tettek itt távol állnak egymástól - írta lapunknak a német szakértő.