A legtöbbeknek a Michelin név nem csak a jókedélyű gumiabroncs kabalát idézi, a gasztronómia szerelmeseinek is sokat jelent: kevesen tudják azonban, hogy a két egymástól távol álló szakma képviselője ugyanaz az ember – írta a Dívány.
Edouard Michelin 1859-ben született, és testvérével egy mezőgazdasági szaküzletben dolgozott, míg egy nap egy defektes bicikli jócskán kifogott rajtuk: három órán keresztül próbálták megfoltozni az abroncsot, ami száz méter után ismételten kilyukadt.
Ez az eset inspirálta a testvérpárt arra, hogy az akkori, pneometikus gumiknál egyszerűbb gumiabroncsot készítsenek:
még abban az évben megalapították a vállalatot, és bejegyezték az eltávolítható gumiabroncsot.
Két évvel később Charles Terron menyerte a Párizs-Brest-Párizs közötti 1200 kilométeres randonnée kerékpárversenyt a Michelin-gumikkal felszerelt biciklijén, így a vállalat hamar szárnyra kapott.
Később, 1946-ban az abroncsok történetének egyik legjelentősebb innovációjával rukkolt elő a Michelin: az x alakú bevágású gumik sokkal jobb tapadást és biztonságosabb közlekedést biztosítottak az autók számára, így nem csoda, hogy a Citroen is egyből lecsapott az újdonságra.
Az egyik legnagyobb gasztronómiai elismerésként számon tartott Michelin-csillag szintén a gumiabroncs biznisz felpörgetése céljából született.
A tulajdonos az autósok utazási kedvét akarta növelni – természetesen a profit maximalizálása miatt – hiszen minél többet utaznak, annál gyorsabban kopik a gumi.
Ennek érdekében egy térképet csináltak, amelyben a megfelelő úticélnak szolgáló helyeket, kiváló éttermeket és hoteleket jelölték meg.
Eleinte a Michelin Guide-ban a csillagok a távolságot, ma már a helyek minőségét jelzik, így csak a legjobbak kerülhetnek be.