Ehhez az eredményhez a portál szerint az EU módszertana is hozzájárult, hiszen az Eurostat a foglalkoztatottak számára vetítve számítja ezt a mutatót, szemben például az OECD-vel, amely egy ledolgozott órára méri a munkaerő hatékonyságát (és eszerint továbbra is a románok előtt állunk).
Az uniós statisztika azonban így is a magyar gazdaság egy nagyon komoly strukturális problémájára mutat rá - olvasható a portálon.
A statisztikai hivatal kiszámolja, hogy egy foglalkoztatott mennyi GDP-t állít elő és ezt viszonyítják az uniós átlaghoz, százalékban kifejezve. Magyarországon ez a mutató 2019-ben az uniós átlag 71,6 százaléka volt, ami azt jelenti, hogy tavaly már csak két tagállamban, Bulgáriában és Lettországban volt alacsonyabb a munkahatékonyság, mint nálunk.
Tíz éve még hat országot előztünk meg ezen a listán.
A munkaerő termelékenysége azért nagyon fontos mutató, mert nagyban befolyásolja az érintett ország versenyképességét. Ha a termelékenység alacsony, akkor azt legtöbbször a szintén alacsony béreknek kell ellensúlyoznia, hiszen ha nem így van, akkor ugyanazt a terméket vagy szolgáltatást csak nagyobb költséggel lehet előállítani, mint máshol, ami versenyhátrányt jelent.
Magyarországon az elmúlt években úgy stagnált, és így szakadt le a régiótól a termelékenység, hogy közben a keresetek meredeken emelkedtek.
A közmunka a ludas?
A hazai munkatermelékenység romlására egyébként van egy elég népszerű magyarázat: a közmunka-program, amellyel nagyon alacsony hatékonyságú munkaerőt vontak be a munkaerőpiacra.
Ennek azonban ellentmond, hogy amikor csökkent a közmunka intenzitása, akkor sem javult a termelékenység.
A magyar termelékenység problémáját sokan a hazai gazdaságpolitikában látják. A gondok pedig nem csak a kkv-knál, hanem a nagyvállalatoknál is látszanak, bár utóbbiak még mindig jóval hatékonyabban működnek kisebb társaiknál.
Éppen ezért lett egyre inkább kritika tárgya a multinacionális cégek beruházásainak támogatására épülő gazdaságpolitika.