Az induláskor már volt a piacon egy állami tőkealap, a Széchenyi Tőkealap-kezelő, így szektorból sokan szkepticizmussal fogadták a Hiventures indulását. Önök érzékelték ezt?
Kisgergely Kornél: Igen, sok szkepticizmussal találkoztunk az induláskor azzal kapcsolatban, hogy van-e helye ekkora állami szerepvállalásnak a kockázati tőkepiacon, ugyanakkor a forrásokat már eddig is az állam biztosította, csak annyi volt a különbség, hogy magántulajdonban lévő alapkezelők helyezték ki a pénzeket. Idővel azonban volt egy stratégiai váltás a kormányzati politikában, miszerint nagyobb kontroll szeretne elérni az állam a befektetések felett. A cél az volt, hogy valóban oda menjenek a pénzek, ahova a döntéshozók szándékozták, ezért jött létre a Hiventures. Természetesen a magánpiaci szereplőknek is jut forrás, a közbeszerzés nemrég zárult.
Mi azonban olyan befektetési szegmenseket kerestünk, ahol a magánpiac nem aktív, ezt pedig a nagyon korai fázisú cégekben találtuk meg, azt látjuk, hogy ezen a területen egyedül mozgunk. Azoknak az inkubátoroknak a jelentős része, amelyek tavaly fejenként 600 millió forint uniós támogatást kaptak, hogy korai fázisú startupokba fektessenek, nem ebben a kategóriában mozognak, hanem eggyel magasabb szintet céloztak meg, pont ezért nem véletlen az, hogy 57 milliárd forintos kezelt vagyonunkból 10 milliárd forint az inkubációs tőkebefektetési szakaszra jut.
A célunk az, hogy ne azt a már meglévő pár száz startupot finanszírozza keresztbe a piac, hanem a meglévő 300-as számot bővítsük minél szélesebbre. Úgy gondoljuk, hogy évi száz startup elindulásának támogatása reális, amit a tavalyi számok is bizonyítanak. Ide kapcsolódik, hogy eleinte voltak kétségek azzal kapcsolatban, hogy ki tudunk-e helyezni ekkora tőkét.
Tavaly februárban dördült el a startpisztoly, azóta a kihelyezéseket teljes mértékben mi domináltuk. A Magyar Kockázati- és Magántőke Egyesület (HVCA) adatai szerint az első háromnegyed évben több befektetést csináltunk, mint tavaly az egész piac. Számszerűsítve egy év távlatában ez, több mint 1000 beérkezett projekt átvizsgálását jelentette, amiből 131 pozitív befektetési döntés született 10,2 milliárd forint értékben. A támogatásokból 6,1 milliárd forint Európai Uniós forrásból valósul meg. Ez a volumen 46 inkubációs, 17 magvető és 11 növekedési életszakaszban lévő vállalkozás tőkeinjekcióját fedezi.
Büszkék vagyunk arra, hogy a 2018 első negyedéves statisztikáink alapján két független nemzetközi szervezet - a Crunchbase és Dow Jones - egyaránt Európában az első, nemzetközi szinten pedig a harmadik helyre sorolta a Hiventurest a legaktívabb befektetők rangsorában.
Katona Bence: Valóban volt egy szkeptikus hangvétel, főleg a piaci szereplők részéről, hogy az államnak miért kell ekkora mértékben beavatkoznia, viszont kiemelném, hogy a Hiventures indulása nem légből kapott ötlet volt, hanem komoly szakpolitikai munka előzte meg. Ráadásul sok tanulmány kimutatta már, hogy erre a kezdő fázisra nem fókuszál a magánpiac, nekik egyszerűen ez még túl kockázatos szakasz.
Az igény másrészről a startupok oldaláról érkezett, hiszen a 2014-2020-as ciklusban nem voltak olyan eszközök, pályázati források, ami az ilyen induló vállalkozások rendelkezésére állt volna. Mi pedig már akkor befektetünk egy ötletbe, amikor még a cég sincs megalapítva, azaz a céget már közösen alapítjuk - ez a konstrukció pedig az első egy év eredményei szerint sokaknak vonzó.
Az is hozzájárult a szkepticizmushoz, hogy sokan nem értették, hogy a startupok innovatív világa, hogyan tudna együttműködni az állami bürokráciával. Az első perctől fontos célunk volt, hogy habár állami tulajdonú szervezet vagyunk, ha valaki eljön hozzánk az ötletével, ne azt érezze, hogy valamilyen bürokratikus állami vállalathoz érkezett, hanem azt, hogy egy komoly szakmai kompetenciával, nagy tudásbázissal rendelkező kockázati tőketársaságba fekteti a bizalmát.
Hangsúlyozom, hogy a bizalom kétoldalú, nem csak nekünk kell bíznunk az ötletben és a csapatban, hanem a projektgazdáknak is bízniuk kell a Hiventuresben, az elmúlt hónapokban ezt reményeink szerint sikerült elérni.
Mindketten múltidőben említik a szkepticizmust. Akkor ennek Önök szerint vége, elfogadta a Hiventurest a piac?
KK: Az a része, hogy egyáltalán képesek vagyunk-e a startup finanszírozást csinálni, elmúlt. A befektetések tekintetében azt tudom mondani, hogy a tények makacs dolgok, a számok pedig minket igazolnak. Azzal kapcsolatban azonban továbbra is érzünk szkepticizmust, hogy milyen minőséget jelentenek ezek a befektetések, azaz mi lesz azon cégeknek a jövője, amiket megfinanszíroztunk.
Pont a befektetési minőséggel kapcsolatos vélekedések miatt bízunk benne, hogy az idei évben már tudunk sikereket felmutatni. Bár ezek a befektetések hosszútávra szólnak, normál esetben 4-5 év múlva várható az exit, de nem zárható ki a lehetősége, hogy egy-egy korai exitet akár már idén végre tudjunk hajtani. A részletekkel kapcsolatban elmondhatom, hogy egy esetben egy külföldi stratégiai felvásárlásról beszélhetünk, amely során magát a terméket vennék meg. Egy másik esetben egy következő körös külföldi befektető szállna be a cégbe, míg a harmadik esetben egy hazai nagyvállalat érdeklődik a céltársaságunk iránt.
KB: Van olyan befektetésünk, amely az elfogadottságunkat mérni tudja és azt látjuk, a bizalmi indexünk nagyon magas a piacon, egészen pontosan a vezető márkák közé sikerült bekerülni a startup ökoszisztémán belül. A legfontosabb persze nem ez, hanem hogy be tudunk-e vonni következő körös tőkebefektetéseket vagy tudunk-e korai exitet zárni.
És mi a helyzet a másik oldalon, van-e olyan befektetés, amely szemmel láthatóan nem fogja hozni a hozzá fűzött reményeket?
KK: Az elején kétség kívül volt egyfajta félelem, hogy a befektetéseinknek egy jelentős elbukik, viszont jók a kezdeti tapasztalatok, akik megkapták a forrást, azok a terveknek megfelelően használták. Bizonyos esetekben árbevételt is elértek, persze azt korai lenne mondani, hogy ezek mind megállnak majd a saját lábukon.
Azt el kell ismerni azt, hogy van egy-két olyan cégünk, ahol mostanra elég alacsony lett a siker valószínűsége. Temetni még nem kellett őket, de azt látni, hogy kármentésre kényszerülünk, ilyenkor nehéz döntést kell hozni: még belerakjuk forrást és reménykedjünk, vagy engedjük el.
KB: Az eltelt rövid idő alatt azt még nehéz megállapítani, hogy a termék nem működik vagy a piac meghaladta már azt. A kezdeti fázisban a legnagyobb kockázat, hogy az alapítok között megmaradjon a kohézió, a hit és mindenki ugyanazért a célért dolgozzon.
A Budapesti Értéktőzsde nagyon szeretne új szereplőket látni a parketten. Elképzelhető, hogy a Hiventures portfóliójából is eljutnak oda páran?
KK: Abszolút elképzelhető, hogy lesz IPO, de azt azért meg kell jegyezzem, hogy az alapítóknak jelenleg nem az a legnagyobb problémájuk, hogy a New York-i vagy a budapesti tőzsde közül válasszanak. Kellemes probléma ez, reméljük megéljük, hogy ilyenek tömegével kelljen megbirkózni, egyelőre azonban még nem tartunk itt, de a BÉT-tel együttműködünk, a lehetőségről tájékoztatjuk a cégeket, ezen biztosan nem fog múlni a siker.
Ön is említette, hogy a kockázati tőkebefektetések zömét tavaly a Hiventures végezte, a nyilvános adatok szerint többet költöttek, mint a kockázati tőkepiac maradék része együttvéve. Mennyiben köszönhető ez a siker annak, hogy úgymond jó időpontban léptek be a piacra: az első Jeremie-program befektetési időszaka lezárult, a második még nem indult el, a magánpiac pedig továbbra is elég kicsi Magyarországon?
KK: Az időzítésnek is volt szerepe, bár azt hozzá kell tenni, hogy voltak más szereplők a piacon, akiknek volt és van is pénzük. Óriási eredménynek számít az is, hogy februárban el tudtuk kezdeni a munkát: 2016. augusztusában született meg a kormánydöntés, Bencével szeptemberben kezdtünk el dolgozni és fél év kemény munka után, 2017. februárjában közel 50 fős gárdával gőzerővel tudtuk neki állni a feladatnak.
Bár szerencsére megmaradt egy finanszírozási űr tavaly a piacon, abban bízom, hogy sikerül egy olyan brandet kialakítani, amely akkor is piacképes lesz, ha lesznek állami forrásból működő vetélytársaink. Mivel mi 500 millió forintos befektetésekig tudunk kényelmesen gondolkodni, ezért kiváló következő körös befektetőként tekintünk hamarosan létrejövő alapokra. Amennyiben valaki startupokba akar befektetni, az a legokosabb, ha nálunk jelentkezik be, mert a mi portfóliónkban már közel 150 cég szerepel.
KB: Az időzítés valóban jó volt, de ettől függetlenül, ha megnézzük a 2015 és 2016 közötti korai fázisú befektetéseket, akkor csak elenyésző számú ilyen befektetést látunk. A magánpiac inkább a későbbi, kevésbé kockázatosba szakaszba akar beszállni. Azt gondolom, ha előbb indul el a Hiventures, akkor szintén ebben a fázisban lett volna aktivitás, ami összességében jó az összes piaci szereplőnek, ők ugyanis azt nézik, hogy kik azok, akik ezt a "halálvölgye szakaszt túlélik". Ilyen szempontból egy teljes startup-finanszírozási struktúrát fed le majd a hazai piac, ha beindulnak az Intelligens szakosodási kockázati tőkeprogramból, azaz népszerűbb nevén a Jeremie 2-ből is az alapkezelők.
Elképzelhető tehát a Hiventures egyfajta ragasztó lesz a Jeremie 1 és 2 között? El tudnak képzelni egy olyan szituációt, hogy valamelyik Jeremie 1-es alap befektetését Önök tovább viszik, majd ugyanaz az alap nyer a Jeremie második részében és újra befektet a cégbe?
KK: Ez egyedi elbírálás kérdése, nyilván, ha be akar szállni következő körös befektetőként, aki benne van vagy volt a cégben, azt nem zárjuk ezért ki. Azt azonban kiemelném, hogy mi nem vásároltunk ki senki, ezt nem is tehetjük, csak tőkeemeléssel tudunk cégekbe beszállni, azaz mellettünk mindig ott maradtak a Jeremie 1-es alapok. Bár azt el kell ismerni, hogy sok esetben felhígítottuk őket, mert nem azt az üzleti modellt képviseljük, amit ők, miszerint 70 százalékot megszerzünk a cégből és az alapító vagy marad, vagy szerzünk másik menedzsmentet. Mi abban hiszünk, hogy az alapítóknak jelentős részesedése kell, hogy megmaradjon.
A Jeremie 1-ből ugyanakkor sokan hasznosan költötték a pénzt, így ha van fantázia az adott vállalkozásban, akkor abba szívesen beszállunk. Természetesen nem azzal a céllal, hogy mi eltartjuk, amíg valaki más kap pénzt és akkor eladjuk így vagy úgy. Meg lehet tekinteni a portfóliónkat: ahol társbefektetők vannak, azok a Jeremie 1-es program befektetőinek krémjét jelentik.
Ahol van állami szerepvállalás, ott gyakran megjelenik a politikai vád, miszerint az alapján osztják a pénzeket. Önök találkoztak ezzel?
KK: Nem politikai alapon osztjuk a pénzt. Volt már ilyen jellegű betámadás, de az inkább csak ilyen indulati fröcsögés volt és nem konkrétumokat fogalmaztak meg. A befektetéseink nyilvánosak, fent van a honlapunkon minden adat, a kétkedők mutassák meg a 130 elemű portfóliónkból, hogy annak mely része kapott a politika miatt támogatást.
Az egy érdekes és számomra szívet melengető fejlemény volt, hogy amikor egy, valószínűleg konkurens által megtámogatott lejárató cikk jelent meg rólunk, akkor a startupok közössége egy emberként kiállt mellettünk. A közösségben ez a stigma ránk se ragadt, nemhogy le kellene vakarni. Az elképzelhető, hogy a 90 százalékos piaci dominanciánk nem tetszik a vetélytársaknak, így ha mással nem tudnak, akkor bedobják a politikai vonalat.
Decemberben egyébként egy elég alapos uniós vizsgálat volt nálunk. Bízom benne, hogy minden piaci szereplő hasonló szigorú ellenőrzést fog kapni, mert összehasonlítva a mostani ellenőrzést az előző ciklushoz képest, ég és föld, így pedig elkerülhetőek az előző programozási ciklusban megjelenő problémák.
KB: Minket, mint alapkezelőt alapvetően a portfólió minősége fog meghatározni, ezt pedig nem takargatjuk, hanem büszkék vagyunk rá, ezért is turnézunk vele szerte a világban. Mint Kornél említette már 2017. elején úgy állítottuk fel a csapatot, hogy a szakmaiság legyen az elsődleges szempont, a kompetencia számunkra a legfontosabb és ezt ma is valljuk.
Említette, hogy 90 százalékos dominanciájuk volt tavaly a befektetéseknél. Az államnak lehet szerepe a piacon, azt senki sem vitatja, de a 90 százalék túlzásnak tűnik. Mi lenne az egészséges arány?
KB: A problémafelvetés jogos, nagyon valós probléma, és nekünk is gondot okoz, hogy ilyen alacsony a piaci szereplők jelenléte. A mi forrásaink korlátosak, a fővárosban például csak 250 millió forintot tudunk befektetni a vállalkozásokba, úgy tudunk tovább finanszírozni, ha van társbefektető.
Ez az egyik legnagyobb kihívás az ökoszisztéma előtt: ahhoz, hogy igazán fejlődésnek induljon, a nemzetközi vagy hazai tőkéseknek el kell kezdeniük startup vállalkozásokat finanszírozni. Azt gondolom, hogy az utóbbi egy évben elkezdődött az aktivitás, egyre több szereplő jelenik meg, illetve egyre több hírt olvasni arról, hogy külföldi befektetést kapnak magyar cégek. Ugyanakkor jól mutatja a helyzetet, hogy Budapesten továbbra sem jött létre még egyetlen nagyobb európai, vagy amerikai kockázati tőkeszereplő akcelerátor-programja, ezen dolgozunk, ezért is roadshow-zunk Európában, hogy bevonzzuk a piaci szereplőket. Amennyiben a portfólió elkezd kinőni, akkor a befektetőknek egyre nagyobb kedvük lesz beszállni.
És hogy mi lenne egészséges arány? A cél az, hogy mire ez a program kifut - 2023 év végéig helyezzük ki a forrásokat -, ne kelljen ezeket a pénzeket még egyszer kihelyezni.
Akkor se, ha nyereséget termelnek?
KB: Visszatérítendő forrásról beszélünk, amely visszacsorog az államkasszába és újra fel lehet használni. Azt látjuk, hogy attól függetlenül, hogy bármilyen jól működő ökoszisztémák vannak például Észt-, Ír-, vagy Németországban, az állam sosem vonul ki teljesen a korai fázis támogatásából. Maximum a Szilícium-völgyben, de az teljesen más környezet. Visszatérve a kérdésre, az ideális arányról akkor beszélhetünk, ha elértük a legalább 50-50 százalékot.
KK: A statisztika az alapkezelőkre vonatkozik. Itthon mindössze egy-két olyan alapkezelő van, aki be tud vonni magánforrást és az ő köreiket mi nem zavartuk, a bizniszükbe úgymond nem haraptunk bele, sokkal inkább egy űrt töltöttünk be. A statisztika ugyanakkor csalóka, hiszen vannak magánbefektetők, akik névleg nem kockázati alapkezelők, ezért nem jelennek meg a statisztikában. Mindezzel együtt azért nem fogjuk visszafogni magunkat, mert túl magas a részvételi arányunk.
KB: Az mondjuk pozitívum, hogy a legkorábbi fázisba jó pár inkubátor is próbál pénzt fektetni. Ráadásul nem egy közülük vidéken hajtja fel a startupokat, ami nekünk is jó, mert több mint 30 milliárd forintot vidéken kell majd elköltenünk.
Ebben a folyamatban az mennyire zavaró, hogy ma már mindenki startupot alapít, kis túlzással már a sarki fűszeres is? Mert ez a trendi, erre lehet pénzt szerezni.
KK: Nem biztos, hogy könnyebb rá pénzt szerezni, hiszen ma már vannak olyan források, amelyek kifejezetten kezdő vállalkozások támogatását szolgálják. Nálunk pedig skálázható üzleti modell kell, hogy legyen, és speciális kompetenciákat is elvárunk. Ennek megfelelően a mi átengedési rátánk 10-20 százalék között van, azaz a nagyjából 1000 jelentkezőből 800-at már elutasítottunk.
A sajtóban van egyfajta hype a startupok körül, így magas a megjelenési számuk, de ha körülnézünk, mindössze 300 valódi startupot találunk Magyarországon, ami népességszámra vetítve egyáltalán nem kiemelkedő. Lehet túlzás az a sokszor emlegetett magyar leleményesség, nincsen minden bokorban egy Neumann Jánosunk, de vannak azért jó területek: erősek vagyunk a természettudományok területén, vannak olyan szakemberek, akik tudnak innoválni. Persze az megint egy másik kérdés, hogy ők mennyire képesek céget alapítani és azt nyereséggel működtetni.
A lehetőségeink azonban még nem használtuk ki, így azt gondoljuk, hogy nem irreális elképzelés az, hogy 7 év alatt, azaz a 2023-as befektetési időszakunk végéig elindítsunk 1000 startupot.
A 800 elutasított között voltak megmosolyogtató próbálkozások?
KK: Gyakori oka az elutasításnak, hogy nem skálázható, például alapítanának ökokávézót valahol - ami lehet, hogy nagyon jó üzleti modell, de a hozamelvárásainkat soha nem fogja behozni. Vannak a feltalálók, akiket nagyon nehéz meggyőzni arról, hogy az ötletük nem világraszóló, a Magyar Tudományos Akadémiáig kell elmenni, hogy kimondják: a tudomány mai állása szerint ez képtelenség, sajnos sokan ezt se fogadják el.
KB: Sok ilyen történet van, de azért azt hozzá kell tenni, hogy emellett meglepően jó a felhozatal. Sokszor egyébként nem feltétlenül az ötlet a gyenge, hanem a mögötte álló csapat felkészületlen, vagy hozzá nem értő.
Kockázati tőkepiacon azt mondják, ha 10 befektetésből 1 bejön, akkor az behozhatja a másik kilencen elvesztett pénzt. Önök is így gondolkodnak?
KK: Az tény, hogy nem minden befektetésünk fogja hozni azt az üzleti tervet, amiben először gondolkodtunk, de lesz olyan is, ami túlteljesíti azt. Portfóliószinten viszont úgy lőttük be a lécet, hogy ha nullára kihozzuk ezeket az uniós alapokat, akkor az már némi elégedettséget jelenthet, de a célunk a nyereség termelése, ezért kaptuk a felhatalmazást az állami kockázati tőke-társaság létrehozására és működtetésére.
A tulajdonos ennél többet nem vár el, hiszen ez egyfajta a közösségi vállalkozást támogató gazdaságpolitikának is része. Az állami szerepvállalásnak az is egy magyarázata, hogy ezek az innovációk az egyedi cégen túlmutató gazdasági hatásokat váltanak ki. Egy állami szereplő ezeket figyelembe tudja venni, erről is szól az állami szerepvállalás, ezért is fontos, hogy megjelenjen a piacon. A Szilícium-völgyben is volt állami támogatás, de ma már nincs. A kockázatunk azért is nagyobb, mert főleg a kezdeti szakaszba fektetünk be, ahol nem véletlenül nincsenek piaci vetélytársaink, emiatt a hozamelvárásaink portfólió szinten szerényebbek tudnak lenni, mint egy piaci szereplőnél.
Ez alapján nem félő, hogy olyan projekteket is támogatnak, amit a piac önmagától nem támogatott volna?
KB: Nincs okunk a félelemre, hiszen minden esetben a korai fázisba be van vonva a piac is, nem fektetünk be úgy, hogy ne lenne mellettünk egy inkubátorház vagy szakmai befektető. A kollégáink a legnagyobb odafigyelés és körültekintés mellett döntenek egy-egy projekt sorsáról és ha az egy kicsit is ingatag lábakon áll, akkor nem fektetünk be. Tudni kell azt is, hogy a piac egy igen szenzitív, érzelmekben gazdag környezetet mutat, azaz csak abba fektetnek, ami egyből pénzt hoz a "konyhára". A mi stratégiánk az, hogy ha relatív kevés befektetéssel valaki képes felállítani egy működő projektet, akkor az megérdemel egy újabb bizalmat, a piac viszont nem így gondolkodik. A piacon a "cápák" megeszik a befektetéseiket, azaz a "kishalakat", nem nézik azt, hogy azok hosszú távon mit termelhetnek, az azonnali haszon, az azonnali kompetencia kell nekik. Mi viszont nem így működünk.
Az inkubátor is 80 százalékban uniós pénzből gazdálkodik, a szakmai befektetők többsége pedig 70 százalékban.
KB: Ez igaz, de azért sok energiát tesznek bele, sokat kell foglalkozni ezekkel a cégekkel, ez validálja azt, hogy ez nem csak állami kockázatvállalás, hanem egy piaci szereplő is hajlandó beletenni 8-10 hónapnyi munkát. Havi szinten jelentenek felénk, jönnek be prezentálni. Éppen ezért kijelenthető, hogy sokkal kockázatosabb befektetéseket nem valósítunk meg, mint a piac, a kockázatvállalási hajlandóság azért nagy, mert nagy az alap, amit kezelünk. Én ezt nem érzem kockázatosnak, például a 10-ből 1 arány is túlzó, a jól dolgozó kockázati tőkebefektetőknél ennél magasabb arányokat látunk. A rosszaknál ott valószínűleg ez általános, de általában akik harmadik-negyedik alapjukat viszik, azoknál nem ez az arány. Az inkubációs befektetésnél legalább 30-40 százaléknak kell túlélni ezt a korai szakaszt. Nyilván elfogult vagyok a saját portfólióval, de komoly eredményeket tudnak elérni 9 millió forintból ezek a projektek.
KK: A kilencmilliós termékben az a jó, hogy az nem akkora nagy pénz, hogy aki nem gondolja ezt komolyan, az ezért jelentkezne, annak tudatában úgy, hogy tudja, a felhasználást szigorúan ellenőrizni fogjuk. Itt és a többi befektetésünknél is, a tulajdonos és az ügyvezető a piacon láthatónál kisebb fizetést tud csak felvenni. Elképesztő egyébként, hogy 9 millió forintból mi mindent ki lehet fejleszteni. Amikor azt mondja valaki, hogy ennyiből megcsinálta androidra és iOS-re a fejlesztését, akkor utána kicsit szkeptikus fogadjuk, ha valaki ugyanezt 100 millió forintból akarja kifejleszteni.
Egyébként az idő majd eldönti, hogy a program mennyire volt hasznos. A jelentős számosság statisztikai alapon is értelmezhető, így amint lesz adat publikálni fogjuk, ami vélhetően egy év múlva fog megtörténni, mivel befektetéseink jelentős része a tavalyi utolsó negyedévben realizálódott.
Mi kellene ahhoz, hogy ismét a Prezihez és társaihoz mérhető magyar sikerek legyenek. Miért maradtak el ezek az utóbbi időben?
KK: Reménykedünk, hogy hét év alatt, ha ilyen intenzíven fektetünk be, akkor csak akad egy ilyen "gyémánt". Nem feltétlenül a globális "unikornis" az, ami sikernek könyvelhető el, van Magyarországon is tranzakció szép számmal, amiből világsiker ugyan nem lesz, de értékes céget sikerül felépíteni és eladni, ez bőven elég.
KB: A mi régiónkban az összeurópai kockázati tőkebefektetéseknek mindössze 3 százaléka valósult meg 2016-ban. Innen nehéz kitörni, a korábbi sikerek idején - még a válság előtt - kifejezetten szerencsés időszakról beszélhettünk, amikor tele volt pénzzel a piac. Az elmúlt pár év munkája pedig most fog beérni, biztos vagyok benne, hogy a mi cégeink közül, ha más nem, a nagy számok törvénye miatt is lesz egy nagy siker.
Önök terveznek-e ennek érdekében új termékeket, szolgáltatásokat bevezetni a közeljövőben?
KK: Határozottan az a célunk, hogy a meglévő 3 befektetési termékünk mellé továbbiakat dolgozzunk ki, ebben az MFB, az NKFIH és a kormányzat többi szereplője is partner. Reményeink szerint 2018. év közepén újabb termékkel jelenhetünk meg a kockázati tőke piacán.
KB: Nem szabad megfeledkezni a kockázatitőke-befektetések alapelvéről, azaz mindig meg kell újulni, ezt az elvet követi a Hiventures is, tudjuk mi az elvárás, mind a startupperek, mind a kormányzat oldaláról és persze a többi partnert sem akarjuk cserben hagyni, hiszen a verseny viszi előre a világot. Tekintettel arra, hogy az életünk része a verseny, ezért az új innovatív termékek bevezetése a működésünk alapeleme.
Hogy látják, hol lesz a magyar startup-ökoszisztéma 10 év múlva? Egy optimista és pesszimista verzióban.
KK: Azon dolgozunk, hogy 10 év múlva is részesei legyünk a helyi ökoszisztémának, mi példaképnek a német High-Tech Gründerfonds-ot tekintjük, amely ugyan állami szereplő, de magánforrásokat is kezel és igen komoly technológiai befektetéseket hajt végre. A hazai helyzetet nézve számszakilag értelmezhető fejlődést szeretnénk látni, amelyben a jelenlegi 300 cégszám 3000-re nő. A fejlődés részeként létrejövő befektetések között lehetnek akár "unikornisok" is, jelentős cégek, amelyek nagyvállalatokká növik ki majd magukat, a globális trend is ezt segíti, ráadásul it-ban mi magyarok továbbra is jók vagyunk.
A pesszimista verzió pedig, hogy marad a jelenlegi helyzet, amikor állami forrásokért küzdenek a cégek. Nagyon sok a startup, de kevés a főszereplő, így egy focihasonlattal azt is mondhatnám, hogy több az edző, mint a játékos a pályán.