Érdekes árfolyammozgások mutathatják rövidesen, hogy ki lesz az amerikai elnök

Ugyancsak elterjedt vélekedés, hogy az elnökválasztási évben sokkal gyakrabban emelkedik a tőzsde, mint hogy stagnálna, vagy esne. Nos, ez valóban így van, csakhogy ez egyébként is érvényes, minden évre: az amerikai tőzsdeindexek hosszú távon stabilan emelkednek, nem is keveset, így sokkal több a nyereséges év, mint a veszteséges.

A legfőbb index

A legalkalmasabb index a hatások megvizsgálására az S&P 500, mivel ez a legszéleskörűbb, a piacot leginkább lefedő index, hisz az 500 legnagyobb részvényt tartalmazza, melyek súlyát piaci kapitalizációjuk, azaz teljes értékük (részvények szorozva az árfolyammal) adja. Az index ugyan csak 1957 óta létezik, de a számítási elvet alkalmazva 1928-ig visszamenőleg meg tudták határozni, mi lett volna az értéke, ha már akkor is létezik.

Az elnökválasztási évek hatását így 1928 óta szokták számolni, az utolsó, 2020-as évet gyakran kihagyva, mert ott nem csak a koronavírus járvány jelentett erősen befolyásoló tényezőt, hanem az is, hogy akkor különösen nagy fokozatra kapcsoltak a jegybankok a fedezetlen pénz kibocsátására az eszközvásárlási programok megnövelésével, a hatalmas összegű fedezeten pénz pedig többnyire a tőzsdére zúdult, de az utána következő inflációt is nem kis részben ez fűtötte.

A választási év átlagos

A vizsgálatok így az 1928-2016 közötti időszakra terjednek ki, és sok meglepő érdekességet tárnak fel, miközben a legnagyobb hiedelmet, miszerint a választási évek nagyobb emelkedést hoznak, mint a többi, nem igazolták vissza. A Morgan Stanley elemzése szerint az említett időszakban az elnökválasztási évek átlagosan 11,3 százalékot hoztak, miközben a többi év átlaga 11,6 százalék volt, kis mértékben még magasabb is.

Az eredményben természetesen közrejátszik, hogy némelyik elnökválasztási évben drámai piacbefolyásoló tényezők jelentkeztek, persze ez más évekre is igaz, így megállapítható, hogy a fundamentumok, a gazdasági ciklusok, a monetáris és fiskális politika, a geopolitikai helyzet vagy éppen az infláció hatása lényegesen erősebb, mint önmagában az elnökválasztásé. Ezért nem is célszerű az elnökválasztási évben más befektetési stratégiát követni, netán nagyobb kockázatot vállalni, mint a többi évben.

Különleges választási évek

Ha az egyes választási évek különösebb érdekességeit nézzük: 1928-ban 43,6 százalék volt az emelkedés, de figyelembe kell venni, hogy ez volt az 1929-32-es összeomlás és világválság előtti lufifújás ideje a tőzsdén. 1932-ben, mikor Rooseveltet megválasztották, -8,2 százalék volt a teljesítmény: ez volt a négy éves zuhanás utolsó éve. 1936-ban 33,9 százalékos emelkedés zajlott, mivel ekkorra érett be Roosevelt gazdaságpolitikája, a New Deal.

1940 aztán ismét esést hozott, -9,8 százalék lett az év eredménye. Ma erre mondanánk, hogy a geopolitikai helyzet hatása: zajlott már a második világháború, de még csak európai háborúként, viszont elég jól látható volt, hogy hosszú háború lesz, melyet Hitler jó eséllyel kiterjeszt az egész világra, felbátorítva Japánt is , és végül az USA sem ússza meg a részvételt, bármennyire is ódzkodott tőle még ebben az évben.

Negatív hozam ezt követően csak kétszer volt elnökválasztási évben: 2000-ben -9,1 százalék, amikor a dot-com lufi kipukkadt. és 2008-ban, amikor az amerikai ingatlanpiaci lufi omlott össze. Ekkor különösen a rossz ingatlanhitelek kötvényekbe csomagolása és más bankokra való rásózása okozta a szokatlan erős pénzügyi válságot: az S&P 500 index 37 százalékkal zuhant.

Teljesítmény és pártállás

Így összességében a vizsgált időszakban 23 választási év volt, ebből 4-ben volt negatív az index teljesítménye, 19-szer pozitív, ami nagyjából megfelel az összes év átlagának is. Viszont most jönnek az érdekességek: amikor egy demokrata elnököt választottak meg novemberben, az éves hozam 7,6 százalék volt, amikor egy republikánust, akkor 15,3 százalék, így a várakozásokhoz már kötődhetett eltérés.

Kétségtelen viszont, hogy ebben szerepet játszik Roosevelt (demokrata) hosszú időszaka a válsággal és második világháborúval, valamint a 2008-as összeomlás, amiről az akkor megválasztott Barack Obama még nem tehetett, viszont az ingatlanlufi és főleg a rossz hitelek mérgezett eszközökbe való csomagolása teljes egészében a republikánus George W. Bush idejére esett, így az adat válság nélküli, normál időszakban jóval kisebb eltérést mutat.

A ciklusok évei

Ami ennél érdekesebb és szignifikánsabb, az a választási ciklusok éveinek alakulása. Itt már kirajzolódik egy markáns eltérés a 4 éves ciklusok egyes évei között: ugyan maga a választási év átlagos, de az új ciklus első éve gyengébb, a második év a leggyengébb, a harmadik viszont kiugró teljesítményt hoz. Az elnökválasztási évre várt jó hozam így egy évvel korábban jelentkezik: ekkor a legjelentősebb a gazdaságot vagy a piacot stimuláló intézkedések hatása.

Egy különlegesség

A demokrata illetve republikánus elnökök négy éves ciklusainak tőzsdei teljesítménye között ugyancsak nincs szignifikáns különbség, viszont találtak egy roppant érdekes folyamatot, ami 1936 óta, 24-ből 20 elnökválasztásnál bejött. Megnézték az S&P 500 teljesítményét az elnökválasztást megelőző 3 hónapban, és azt találták, hogy ha az pozitív, akkor az addigi párt ad elnököt az új ciklusban is, ha negatív, akkor váltás következik.

Az erősebb szokások

Idén ez annyiból bonyolódhat, hogy az első ciklusát töltő elnök szinte mindig újra indul a második elnökségért: ez most Joe Biden előrehaladott kora miatt nem valósul meg. Mindenesetre érdekes lesz megnézni az index augusztus eleje és október eleje közti teljesítményét, és megnézni, bejön-e a papírforma. Ugyanakkor van egy piachoz nem kötődő erős trend is: a legtöbb elnök két ciklust tölt, vagyis általában újráznak az elnökök, utána viszont jön a pártváltás. 

Ez így volt Truman, Eisenhower, majd a Kennedy-Johnson páros esetében (a meggyilkolt Kennedyt alelnöke, Johnson váltotta), majd Nixon (ugyan a Watergate-botrány után lemondott, de előtte kétszer választották meg). Ugyancsak így történt Clinton, az ifjabb Bush, majd Obama esetében is. Az eltérések: a demokrata Cartert csak egyszer választották, a republikánus Ronald Reagan után újra republikánus elnök jött az idősebb Bush személyében (2020-ban pedig Trumpot nem választották újra, de ezt az évet a hozamoknál nem vettük figyelembe).

Összefoglalás

A konklúzió így az, hogy az elnökválasztási évek nem kiemelkedők nagy átlagban, de többnyire erősebbek, mint az utánuk következő két év, a legnagyobb hozamot ugyanakkor hosszú távon a harmadik, vagyis a választás előtti év hozza. A leendő elnök személyére a választás előtti közvetlen 3 hónap teljesítménye adhat egy nem túl erős előrejelzést. A mostani elnökválasztás különleges: egyrészt nem indul újra az első ciklus után az elnök, ugyanakkor a másik oldalon olyan jelölt indul, aki egyszer már volt elnök, de veszített. Mindkét eset példa nélküli a modern amerikai történelemben.