Oszkó Péter, a Bajnai-kormány korábbi pénzügyminisztere úgy fogalmazott az Economx Exclusive műsorában, hogy a rendszerváltás óta prociklikus a magyar gazdaságpolitika, ehhez elég megnézni az utóbbi két válságidőszakot, amikor egymástól függetlenül két kormány is pont belecsúszik ugyanabba, hogy amikor jön a válság, akkor nincsenek tartalékok.
Véleménye szerint 2010 után történt egy erős retorikai váltás a külföldi tőkével kapcsolatban, bizonyos szektorokban ennek megfelelően meglehetősen konfliktusos gazdaságpolitikát folytatott a kormány, azonban a gyártás területen gyakorlatilag a meglévő szereplők ugyanolyan domináns pozícióban maradtak, mint előtte.
Ki a jobb? – Orbánék, vagy az elődök?
Az Orbán-kormány valóban jobb gazdasági mutatókkal rendelkezik 2010 óta tartó regnálásában, mint az előző kormányzatok, de fontos megvizsgálni azt is, hogy milyen környezetben teszi ezt: milyen kamatkörnyezetben, milyen forrásköltséggel és milyen támogatási környezetben, egyszóval, „mennyi pénze volt az Orbán-kormánynak, hogy mindezeket elérje" – hívta fel a figyelmet Oszkó.
Hangsúlyozta, van olyan makromutató, amiben nem teljesítettek jobban, mégpedig a termelékenység javulásában, „amennyire beleástam magam, abban az a furcsa, hogy a 2010-et megelőző évtizedben gyorsabb volt összességében a termelékenységi javulás, mint 2010 után."
Erre azt szokták mondani a kormánypárti közgazdászok, hogy itt egy eksztenzív foglalkoztatás-bővítés zajlott le, „ha behozol egy csomó alacsony végzettségű embert, miközben növeled a munkaerőpiaci részvételt, akkor nem fog növekedni a termelékenység, csak a magas hozzáadott értékű munkaerő esetében – válaszolta már Oszkó Péter felvetésére a házigazda, Pogátsa Zoltán.
Oszkó erre még odatette: igen, van olyan makromutató, amiben jobbak, de ezt egy „aranykor" közepette érte el az Orbán-kormány, ami a rendszerváltozás óta soha nem fordult elő. Hogy mit értünk ez alatt? - tette fel a kérdést az egykori pénzügyér. „Az uniós pénzeket és a szinte láthatatlan kamatterheket" – mutatott rá.