Kóka János bevonná a vállalatokat az egészségügy finanszírozásába

Hiába támasztották alá szakmai érvekkel, többek között az egészségbiztosítás átalakításába bukott bele a baloldali kormányzás – jelentette ki Kóka János az Economx podcastjában. Az egyébként orvos végzettségű, egykori liberális gazdasági miniszter szerint közel két évtized távlatából már egyértelmű, hogy az általuk akkor felvázolt, versengő magánbiztosítókra épülő rendszer működőképes lett volna, és továbbra is az egészségbiztosítás rendszerének újragondolásában, illetve az állami és magán ellátás újfajta partnerségében látja a megoldást.

Kóka János szerint ahhoz, hogy társadalmilag és gazdaságilag is fenntartható legyen a magyar egészségügyi rendszer, szükség lenne egy, vagy több valódi egészségbiztosítóra, olyan szereplőre, amelyik abban érdekelt, hogy megelőzze az emberek megbetegedését, illetve a kialakult betegségeket, gyorsan, hatékonyan gyógyítsa. Ma ezek közül egyik feltétel sem adott, leginkább ez segítette az elmúlt évtizedben a magánegészségügyi ellátás egyre gyorsuló térnyerését.

A politikai pályafutása után Kóka János az egyik legjelentősebb magyar magánegészségügyi szolgáltatót hozta létre. Cége, a Doktor24 egyben a legnagyobb foglalkozásegészségügyi szolgáltató a piacon. A közelmúltban éppen ezt alakította át egyik pillanatról a másikra a kormány, miután eltörölték a kötelező vizsgálatokat. Kóka érintettként sem tartja önmagában hibásnak a döntést, hiszen sok esetben csekély volt a haszna a munkavállalók és a munkáltatók számára a vizsgálatnak, ami gyakran sokkal inkább jelentett adminisztrációs terhet. Ugyanakkor azt javasolja, hogy – adókedvezménnyel támogatva –az intézkedéssel párhuzamosan biztosítsanak lehetőséget a cégeknek, hogy valódi egészségnyereséggel járó egészségügyi szolgáltatásokat rendeljenek meg a dolgozóiknak. Az így támogatott szűrések, szakorvosi vizsgálatok ráadásul anyagi szempontból is megérnék a központi költségvetés szempontjából is, hiszen sok, csak nagyon drágán kezelhető betegség válna megelőzhetővé a szűrések miatt, a dolgozók kevésbé terhelnék az állami ellátórendszert, így több állami pénz pénz és energia maradna az inaktívak ellátására. Az új rendszer a munkáltatónak is előnyős volna, mivel egészségesebb, ezáltal a termelésben résztvevő munkavállalóval kalkulálhatnának.

Azt, hogy a környező országokban sokkal gyorsabb volt a magánegészségügyi ellátás elterjedése, Kóka János azzal magyarázza, hogy a 2000-es években még nem volt vállalhatatlan állapotban a magyar egészségügy, hiszen ez a legfőbb katalizátora a fizetős, magánellátás keresleti részének.

Az egykori gazdasági és közlekedési miniszter, aki (a lemondott Molnár Lajos és az általa vezetett párt által újonnan kinevezett Horváth Ágnes miniszter beiktatása között) 18 napig maga is vezette az egészségügyi minisztériumot, vitatja azt a széles körben kialakult véleményt, hogy csak hatalmas költségvetési forrás bevonásával lehetne minőségi változás az ellátásban. Szerinte a digitalizáció, a betegutak optimalizálása, a magán és az állami szektor közötti jobb együttműködés nem csak a páciensek számára hozna érezhető változást, de komoly terhet venne le az ellátórendszerről, és kézzel fogható anyagi megtakarítást is hozna.

Kóka János pozitív példaként említette a digitalizációs folyamatok elindulásával kapcsolatban az EESZT rendszer kialakítását, amivel sok európai országot megelőzve, működő, minden szereplő számára előnyös rendszert alakítottak ki. Hozzátette: az alapgondolat és a funkciók jók, de itt is volna lehetőség a bővítésre, ráadásul ez nem járna aránytalanul nagy költséggel sem.

A legnagyobb probléma ugyanakkor a magyar emberek rossz egészségügyi állapota, amely terheli az egészségügyet, a gazdaságot és a társadalom minden szegmensét,

ugyanakkor kevéssé látszanak hatékonynak az ezt javítani szándékozó kormányzati lépések.