A tavaly őszi energiaválság elcsitulni látszik, de az innováció, a megújulók térnyerése és újabb külső sokkok hosszabb távon is volatilissá tehetik a piaci árakat, ami érzékenyen érinti az áramtermelőket és -fogyasztókat egyaránt. A háború előtt megszokottnál magasabb és instabilabb árak kivédésének egyik módja az okos fogyasztás lehet.
Az orosz-ukrán háború kitörése utáni energiaár-sokk éppen csak elcsitulni látszik, máris körvonalazódik az újabb problémaforrás az energiapiacon: a megújulók drasztikus térnyerése. A megújuló energiatermelés felfuttatása a kieső orosz energiaforrások pótlásának ugyan kétségtelen sikertörténete, de olyan problémákat vet fel, amelyekre a termelőknek és a fogyasztóknak egyaránt fel kell készülniük.
A nehézségek fő forrása a megújulók időszakos túltermelése. Belátható időn belül sok ezer gigawattnyi, részben ciklikus, részben kiszámíthatatlan megújulóenergia-kapacitás áll üzembe Európában, és mivel az orosz gáz helyzete bizonytalan, a szénerőműveket pedig leállítják, a termelésből kieshetnek vagy drágává válhatnak a kiegyenlítő kapacitások. Mindez oda vezet, hogy a villamosenergia-hálózat instabilabbá válik, az árak volatilitása megnő.
A magyar klímastratégia 2030-ig
Ez különösen igaz Magyarországra. A magyar kormány energia- és klímastratégiájának célja, hogy a megújuló energiaforrások kapacitását a jelenlegi közel 5000 MW-nyi napenergia-kapacitásról 2030-ra 6500 MW-ra, a paksi atomerőmű kapacitás 3,5 szeresére növelje, ami alig marad el a magyar csúcsidőszaki áramfogyasztástól.
Várhatóan azonban már jóval 2030 előtt nem csak elérjük, hanem meg is haladjuk ezt a szintet. De nemcsak Magyarország, az összes környező ország is hasonló ütemben fejleszti megújuló kapacitásait, így a jövőbeni napsütéses nyarak óriási áramfelesleget fognak termelni, ami időszakonként kiugróan alacsony, akár negatív áramárakat eredményezhet.
Ezt a problémát nem lehet egyetlen eszközzel megoldani, és az állami szerepvállalás sem lesz elegendő. Szerepet kell kapniuk a tároló kapacitások növelésének, a termelők és a stabil fogyasztók közvetlen összekötésének (ilyenek például ipari, mezőgazdasági szereplőkkel közvetlenül összekapcsolt napelemparkok), de olyan megoldási módokra is támaszkodni kell, amelyek a piaci szereplők együttműködésén alapulnak.
Rugalmassági aggregátorok: virtuális erőművek
Ilyen – szigorúan piaci alapú – megoldás a rugalmassági aggregátorok használata a legalább 1 MW-nyi áramtermelő, illetve fogyasztó kapacitással rendelkező vállalatok számára. A jövőben az ennél kisebb eszközök is fontosak lesznek az aggregáció szempontjából.
Az energiapiacon rugalmas eszközként kezelhetők a termelők és a fogyasztók egyes csoportjai. A termelői oldalon ilyenek a biogáz erőművek, a kapcsolt energiatermelő erőművek, a tartalék generátorok, a biomassza erőművek, vagy a kisebb vízi erőművek. A fogyasztói oldalon az okos villamosenergia-fogyasztás elterjedésével gyorsan nő a bevonható szereplők köre. Ilyenek az akkumulátoros villamosenergia-gyűjtő rendszerek, a világítási rendszerek például nagy üvegházakban, a nagy kompresszorok, a nagy hűtőházak vagy elektromos kazánok. Ezek mindegyike számára kiemelten fontos lehet a rugalmassági aggregáció gazdaságossági szempontból.
A rugalmassági aggregátorok „virtuális erőművek”, amelyek hozzáférhetnek az egyébként kiaknázatlan energiaforrásokhoz. Úgy szabályozzák őket, hogy a termelők akkor termelnek áramot, amikor a legjobb árat kapják érte, a fogyasztók pedig akkor fogyasztanak áramot, amikor az a legolcsóbb. A termelők a beavatkozást észre sem veszik, hiszen minden automatikusan és távvezérléssel történik, és egyidejűleg hozzájárulnak a hálózat stabilizálásához is.
Idén tavasszal több európai országban is próbára tette a villamoshálózatokat a megújulóenergia-termelőktől érkező hatalmas energiamennyiség.
A hálózat stabilitásának fenntartása érdekében egyes napokon vissza kellett fogni az energiatermelést például Csehországban, Horvátországban, de idén márciusban Magyarországon is rekordmértékű leszabályozási igény keletkezett a rendszerben. Azt gondolnánk, hogy ez veszteséget okozott az áramtermelőknél, de nem ez a helyzet.
Jó befektetés csatlakozni a hálózathoz
A rugalmas aggregátorhoz csatlakozó három cseh termelő például ezekben az órákban a leálláson is 17 500 eurót keresett, május elején pedig három teljesen leszabályozott, azaz éppen nem termelő horvátországi biomassza erőműnél ketyegett a kassza összesen 6000 euró értékben. Ez a leszabályozási lehetőség már nagyobb fogyasztók számára is elérhető.
A nagy teljesítményű kompresszorokat, vagy más gépeket használó ipari vállalatok, a komplex gyártósorokat, vagy akár jelentős fogyasztású világítást alkalmazó gyárak, esetleg a nagy energiaigényű mezőgazdasági üzemek, például üvegházak, a fogyasztásuk időszakos csökkentésével ugyanúgy enyhíthetik a hálózatra nehezedő nyomást. A rugalmassági aggregátorok segítségével pedig ebből még bevételt is termelhetnek.
Javuló profitabilitás termelői és fogyasztói oldalon is
Ez a megoldás nemcsak a termelők és fogyasztók profitabilitását javítja, hanem részben az állam válláról is levesz terhet. A magyarországi impresszív naperőmű-kapacitási tervek megvalósításához példásul biztosan fejleszteni kell az országos villamosenergia-rendszert, hogy a hálózat megőrizze stabilitását és elkerülhetők legyenek az áramkimaradások.
A szabályozást több eszköz is képes segíteni, ezek jó része azonban beruházásigényes, a hagyományos termelői kapacitások bővítését jelenti. A fogyasztó oldali rugalmasság esetében ezzel szemben a már meglévő eszközök hatékonyabb használatával könnyedén tehermentesíthető a központi hálózat.
A fogyasztók képesek gyorsan reagálni, a kapacitásaik már most is rendelkezésre állnak, ráadásul az ügyleten ők maguk is keresnek. A rugalmassági aggregátor szolgáltatók mindkét fél bevonásával, a fogyasztás és a termelés összehangolásával egyensúlyozzák ki a hálózatot, és ezzel csökkentik a potenciális fejlesztési költségeket.