Talán már elcsépelt ecsetelni, hogy mennyire nagy szerep jut majd a magyar gazdaságban az akkumulátorgyártásnak, de a mértékekkel kapcsolatban nem tiszta a kép. Alapozzuk ezt a megállapításunkat arra, hogy az akkumulátorgyárak körüli gazdag szakmai diskurzus a „kell-e nekünk” kérdésétől Magyarországnak a világ akkumulátorgyártása jövőbeni rangsorában elfoglalt helyéig terjed. Kevés szó esik arról, hogy mégis mennyi az annyi, azaz mennyiben tudnak majd hozzájárulni az épülő gyárak a főbb makromutatókhoz. Az alábbiakban – tudományos igényesség nélkül – ennek megbecslésére vállalkoztunk, elemzésünket két részre bontva. Az elsőben az akkumulátorgyárak beruházásainak és termelésének a gazdasági növekedésre gyakorolt közvetlen hatását mutatjuk ki, míg a másodikban felvázoljuk a tovagyűrűző hatásokat is (beszállítói láncok, fogyasztás). A technikai részletek iránt érdeklődőknek a cikk végén található keretes írást is figyelmükbe ajánljuk.

Nagy energiaigény, de stabil támasz a folyó fizetési mérlegnek

Egy zöldmezős beruházás esetében először egy beruházásokon keresztüli GDP-hatás keletkezik, majd a kapacitások termelővé válásakor egy évenkénti GDP-hozzájárulással számolhatunk. A beruházási hatás az akkumulátorgyártás esetében – a bejelentett összegek alapján – igen jelentős lehet, becslésünk szerint a 2024-ben még csak 0,1 százalékpontra tehető GDP-növelő hatás, 2026-ban már akár a 0,6 százalékpontot is meghaladhatja. 

Összesen az előttünk álló 3 év alatt 0,4 százalékponttal nőhet gyorsabban a GDP, mint az akkumulátor-beruházások nélkül.

A tervezett kapacitások közül torony magasan kiemelkedik a kínai CATL gyár a maga közel 3000 milliárd forintos beruházási igényével - ez a gyár legkorábban 2026-tól válhat termelővé.

A termelési hatás kiszámításához néhány feltételezést tettünk. Ahhoz, hogy a jövőbeli beruházások hatásait megbecsüljük, a jelenleg is itthon működő gyárak termelési adataiból indultunk ki, és nem számoltunk a jelenleg alkalmazott technológia, illetve fennálló üzemgazdasági jellemzők változásával. Eközben figyelembe vettük az ország várható elektromosáram-ellátottságát is. Az SDI és az SK Innovation által 2022-ben működtetett 50 GWh termelőkapacitás a két cég és a CATL beruházásai révén 2026-ig 300 GWh-ra bővül, azaz csaknem hatszorozódik a hazai gyártási kapacitás 3 év alatt. Nagyságrendileg ugyanennyivel növekedhet az energiaigény is.

Annak ellenére, hogy az ágazat előre láthatóan jelentős áramimport-növekedést generál az elkövetkező években, a magas nettó exportarány miatt érdemben javítja majd a fizetési mérleg egyenlegét. A GDP arányában számolt pozitív hatás a 2022. évi 1,2 százalékpontról 5 százalékpontra emelkedhet 2026-ig. A külső finanszírozási egyensúly javulásával jelentkező kockázati prémium csökkenése pedig összességében segíti a magyar gazdaságot.

Ugyanakkor, miután a gyártás fajlagos anyagfelhasználása – beleértve a jelentős energia- és vízigényt is – kiugróan magas, a hozzáadottérték-arány alacsonynak mondható. Ennek megfelelően a gyártás GDP-növekedéshez való hozzájárulása is szerény: 2023-2025 között 0,12 százalékpont, ami 2026-tól a CATL termelésének beindulásával 0,75 százalékpontra emelkedhet. Fontos leszögezni, hogy ezek egyszeri (egy évben jelentkező) hatásként értelmezendők, azaz szintben emelik meg a GDP-t a termelővé válás évében, majd kiesnek a bázisból. Addicionális GDP-növekedést a további években akkor tudnak a gyárak produkálni, ha javul a külső kereslet, vagy hatékonyabb lesz a gyártás, avagy jelentősen növekednek az akkumulátorpiaci árrések.

Csak enyhén tudnak profitálni a hazai szereplők

Egy beruházásnál azt is meg kell vizsgálni, hogy mit profitálhatnak az érintett cégeken kívüli szereplők. Amint elkezdenek termelni a gyárak, két csatornán keresztül jönnek létre tovagyűrűző hatások: a beszállítói kapcsolatok révén, illetve a kifzizetett addicionális bértömeg révén. Kezdve az elsővel: az ide vonatkozó 2021-es adatok alapján az akkumulátorgyárakat is tartalmazó villamosberendezés-gyártási ágazat egy 100 egységnyi kibocsátás után nagyjából 29 további egységnyi kibocsátást hoz létre a gazdaságban. Tehát a GDP-re vonatkoztatva a gyártás beindulásának fentebb bemutatott 0,75 százalékpontos GDP-hozzájárulása nagyjából 1 százalékpontra javul fel, miközben az ágazat súlya a nemzetgazdasági hozzáadott értéken belül 0,2 százalékról 1,2 százalékra emelkedik. Ez már igen csak nagy hatás, mert azt jelentené, hogy

amennyiben feltételezzük, hogy a GDP 3-4 százalék között tud majd nőni 2026 után, a növekmény negyedét ezek a gyárak adhatnák, már amennyiben elfogadjuk, hogy a kapacitások közel teljes kihasználtsággal tudnak majd termelni.

Másik oldalról viszont érdemes látni ezt a 29 százalékos multiplikátor hatást annak tükrében is, hogy ez az egyik legalacsonyabb multiplikátor érték az összes hazai ágazat között, az ágazatra jellemző magas importhányad és alacsony hozzáadott érték következtében. Így bár nagy beruházásokról van szó, de szigetszerű működésük miatt csak mérsékelt lesz a hatásuk a hazai gazdaságra.

Béroldalról jelentkező hatások tekintetében (fogyasztás, beruházás) már korántsem egyértelmű a helyzet. Ennek az az oka, hogy

a gyárakban dolgozó munkaerő igen tekintélyes része külföldi vendégmunkásokból állhat majd. Az ilyen formában munkát vállalók fizetésének nagy része visszamegy a származási országba, így a kifizetett bérekből értelmezhető fogyasztás vagy beruházás nem képződik itthon.

Más kérdés, hogy a munkaerőközvetítők ebből profitálhatnak, de ennek a hatása már megjelenik a 29-es fentebb említett multiplikátorban.

A magyar foglalkoztatottak esetében azt kell megvizsgálni, hogy

 

  1. bevonhatnak-e a gyárak inaktív munkaerőt a munkaerőpiacra, illetve
  2. mennyivel magasabb fizetést adnak, mint a hazai vállalatok?

 

Az első alkérdésre a válasz feltehetően az, hogy csak kis mértékben, hiszen a munkaerőpiac továbbra is feszes, és amennyiben külső piacaink lassulása kitart, az akkumulátorgyáraknak is csökkenhet a munkarőkereslete. A második alkérdésnél valószínűsíthető, hogy magasabb béreket fognak adni a munkavállalóknak a gyárak a felveendő munkaerőnek, mint a korábbi (felehetően hazai tulajdonú) foglalkoztatóik. Ha ezt feltételezzük, a magyar munkavállaló bérein keresztül jelentkező lakossági többletfogyasztás és többletberuházás évente nagyjából 0,02 százalékponttal emelheti a GDP-t, ami csak marginális hozzájárulásnak tekinthető a beruházások méretéhez képest.

Összességében az akkumulátoripari beruházások szemmel látható hatást fognak gyakorolni a makrogazdasági számokra, és ezt minden bizonnyal értékelni fogja a piac. Természetesen

mindez komoly állami infrastrukturális beruházások és közvetlen támogatások révén valósul meg, így a jó makrogazdasági adatoknak jelentős a társadalmi költsége is.

Kérdéses továbbá, hogy a jövőbeli technológiaváltásokat milyen gyorsan tudják majd követni a magyarországi gyárak. Sajnos számolni kell geopolitikai kockázattal is amiatt, hogy a legnagyobb gyár kínai tulajdonú lesz. Feltehetően csak az idő fogja majd megmutatni, hogy jó lóra tett-e az ország, és tényleg versenyképesebbek leszünk-e ezekkel a beruházásokkal és a hozzájuk köthető közkiadásokkal.

 

 

 

Feltételezések és számítások

Az említett cégek tartósan minimum 90 százalékos kapacitással lesznek képesek termelni, az új beruházások nyomán az ágazat energiafelhasználása a 2022. évi 924GWh-ról 5,24TWh-ra nő az elkövetkező négy év folyamán. Így 2026-ig a gazdaság áramfelhasználása 5,5-5,8TWh-val nőhet, ennek 75 százalékát az akkumulátorgyártás indukálja majd. A többletigény és az alig bővülő áramtermelő kapacitások nyomán az áramimport 4,5-4,8TWh-val, a hazai áramfelhasználáson belüli aránya az európai szinten sem kicsinek számító 28-ról 34-35 százalékra nőhet. Mérsékelheti az import szükségletet, ha a CATL terveiben szerepelő megújuló áramtermelő kapacitások is megépülnek. Hosszabb távon valamennyit enyhíthet az energiaellátás szűk keresztmetszetén, hogy a technológia fejlődésével a fajlagos energiaigény tovább csökkenhet. 2019-ben még nagyjából 50–65GWh-ra volt szükség egy GWh-nyi akkumulátorkapacitás legyártásához, a fajlagos áramfelhasználás 2022-ra 21GWh-ra csökkent.
A tovagyűrűző hatások kiszámításához a KSH által közreadott 2021. évi forrásfelhasználás táblákat alapul véve készített Leontief-multiplikátorokat használtunk. A beruházások GDP-hatásának kiszámításához az UniCredit saját GDP-előrejelzését, illetve a beruházás értékét tekintve 70 százalékos importarányt feltételeztünk. A béreken keresztül jelentkező multiplikatív hatásoknál azt feltételeztük, hogy az elérni kívánt végső kapacitás (300 Gwh) nagyjából 24 ezer munkavállalóval növelné meg az ágazat foglalkoztatását, ennek fele lenne magyar, akiknél azt feltételeztük, hogy korábban is foglalkoztatottak voltak, de az új munkahelyükön jelentősen, mintegy 50 százalékkal kereshetnek majd többet. Az így kapott bértömegtöbbletre 95 százalékos felhasználási rátával számoltunk, 45 százalékos importhányad mellett.

A szerző, ifj. Becsey Zsolt, az UniCredit Bank vezető közgazdásza