A kínai Contemporary Amperex Technology Co., Limited (CATL) a magyar sajtóban először az Economxnak beszélt hosszabban a debreceni terveiről, ugyanakkor a környezetvédelmi aggályokra vonatkozó kérdéseinket – mondjuk úgy – nem bontotta ki az összes részletében. Pásztor Szabolcs, az NKE docense, az Oeconomus kutatási igazgatója ezt a jelenséget korábban lapunknak úgy ábrázolta, hogy

a kínai vállalatokra jellemző, hogy igyekeznek kiismerni az szabályozói környezetet, az adott ország jogszabályait, és addig mennek el a tevékenységükkel, ameddig csak lehet. Ha a sztenderdek, a munkajogi szabályozások, a környezetvédelmi normák nagyon szigorúak, akkor természetesen azokat betartják. Ám ahol korrupció van, ahol lazábbak a szabályok, és nincs akkora transzparencia, ott ők is alkalmazkodnak ehhez a környezethez

– magyarázta a szakértő.

Ez alapján szükség volna párbeszédre a felek között. De vajon mennyire működik az akkumulátoripari stratégia 2022 szeptemberi bemutatása óta?

Hogy mennyire nincs érdemi párbeszéd a felek között, abból is látszik, hogy a CATL részéről pozitívumként emelték ki az ajándékba adott esővízgyűjtő hordókat, a helyiek pedig úgy élték meg, hogy ez egy cinikus lépés a kínai cég részéről

– válaszolta kérdésünkre Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője. Szerinte akkor is elbeszélnek a felek egymás mellett, amikor a CATL az Economxnak kihangsúlyozza a leendő debreceni gyár karbonsemlegességét, hiszen alapvetően nem az üvegházhatásúgáz-kibocsátást vitatták a civilek. 

Ugyanakkor tény, hogy az akkumulátor-iparág fejlesztéshez nagyon kedvező beruházási környezetet teremtett és biztosít hazánk, ahogy ezt a CATL is elismerte. Így elvárható volna az is, hogy azt a jogszabályi környezetet, azt az intézményi struktúrát is teremtsék meg, ami egy ilyen mértékű iparosodás hatásait képes ellenőrizni, koordinálni – tette hozzá a szakértő.

Az érdemi párbeszéd kialakulását viszont egyáltalán nem segíti, hogy az akkumulátoripari helyzet hazánkban nagyon átpolitizált közeggé vált.

Dedák Dalma elmondta, két olyan akkumulátoriparral foglalkozó parlamenti fenntartható fejlődés bizottsági ülésen vett részt, amelyen a kormányzat egyáltalán nem képviseltette magát. De annak sem lett komolyabb következménye, hogy több mint száz szervezet és több mint tízezer ember csatlakozott ahhoz a miniszterelnöknek címzett levélhez, amelyben a szükséges intézményi struktúra kiépítését sürgették. A szakértő hangsúlyozta azt is, ahogy más nagyobb civil szervezetek, úgy a WWF sem kommunikálta azt, hogy ne jöjjön hazánkba semmilyen akkumulátorgyár, arra viszont figyelmeztettek,

meg kell vizsgálni, hogy Magyarország természeti erőforrásai mekkora gyártókapacitást képesek elviselni,

illetve hogyan lehetne hasznosítani és kármentesíteni a jelenleg is meglévő barna mezős területeket az egyre fojtogatóbb termőföldínség idején. Ha Magyarország komolyan gondolja azt a stratégiát, hogy Európa legiparosodottabb országa lesz, akkor ezekre a kérdések válaszolni kell, különben még ennél is nagyobb problémákba ütközünk – magyarázta.

A környezetvédelemnek nevezett körbe számos külön szakterület tartozik, a klímavédelemtől kezdve a hulladékgazdálkodáson át egészen a hidrológiáig és az energetikáig. Nincs olyan szervezet, amely ezt képes lenne lefedni. Ezt felismerve vezette be az Európai Unió a hatásvizsgálatok rendszerét. Egy olyan iparosítási stratégiánál, mint amilyen Magyarország akkumulátoripari stratégiája, kötelező lenne készíttetni egy úgynevezett stratégiai környezeti vizsgálatot (SKV). Ennek a környezeti értékelésnek lenne a feladata, hogy a különböző környezetvédelemmel érintett szakterületeket bevonják a tervezésbe, mindezt társadalmasítsák is, és az értékelés nyomán megítélhetővé válna, hogy

hol, milyen típusú beruházások mennyire terhelik környezetünket, hazánk erőforrásait.

Ezt az értékelést a jogszabályoknak megfelelően a kormánynak, vagy az Országgyűlésnek kell elfogadnia, és ez az, ami az akkumulátorstratégia kapcsán nem történt meg. Ugyanis a Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia 2030 előterjesztője, az akkori Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) egyszerűen nem alkalmazta az „egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról” szóló kormányrendeletet (2/2005. (I. 11.) Korm. rendelet).

Pedig, ahogy arra a Dedák Dalma is rámutatott, Kaderják Péter, a Magyar Akkumulátor Szövetség elnöke, a Magyar Mérnöki Kamara, illetve a Magyar Tudományos Akadémia is arra jutott, hogy

a környezeti értékelést el kellett volna készíteni.

Tehát ez nem egy zöld álláspont, ez a jogszabályokban előírt szokásos eljárás lett volna. Így amikor azt mondjuk, hogy Magyarország minden környezetvédelmi jogszabályt teljesít, ez már a tervezési szinten sem igaz – fogalmazott. Ehhez hozzátartozik, hogy minden gyárnak egységes környezethasználati engedélyezést kell lefolytatnia,

viszont számos vegyi anyag esetében nincs jogszabályokban meghatározott határérték.

Így könnyű mondani, hogy betartjuk a jogszabályokat, ha nincsenek előírva a határértékek, a hatóságok egyedileg szabják meg a limitet – fűzte hozzá. Ilyen például az NMP-oldószer is, amelyet az akkumulátorgyártásban használnak, és amelynek nyomait kimutatták gödi kutakban is. A CATL-per legutóbbi tárgyalási napján például egyértelművé vált, hogy a debreceni gyárberuházáshoz kiadott egységes engedélyben nem jelölt meg a hatóság semmiféle kibocsátási határértéket, miközben a németországi hatóságok zéró kibocsátást rendeltek el az oldószer miatt a CATL részére is.

Kép: MTI Fotó, Vajda János

A Magyar Hang beszámolója szerint a katasztrófavédelem képviselője erre azzal reagált, hogy önálló szennyvízkezelőt építene a kínai gyár. Vagyis az NMP kezelésére vonatkozó technológiát külön eljárásban vizsgálnák, konkrétan azt, hogy a tervezett szennyvízkezelési technológia alkalmas-e arra, hogy a majd közcsatornába vezetett előtisztított szennyvíz megfelel-e a határértéknek. Ám ezt nem kötöttek ki az engedélyekben. A hatóságok nyolc napot kaptak arra, hogy részletesen tájékoztassák a Debreceni Törvényszéket arról, hogy miért nem határozták meg az NMP kibocsátási határérték mértékét.

Ide tartozik az is, hogy a Világgazdaság beszámolt egy másik per eredményéről is. A Debreceni Törvényszék perindítási jog hiánya miatt megszüntette a budapesti székhelyű Védegylet egyesület részéről, a Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal által kiadott egységes környezethasználati engedély jogszerűsége tárgyában indult eljárást.

Eközben jegyezzük fel azt is, hogy Robin Zeng, a CATL alapítója és elnöke kapta idén a rangos Nobel Sustainability Trust fenntarthatósági díját, amelyet minden évben a fenntartható gazdasági növekedés előmozdításáért ítélnek oda. Zeng a rangos elismerést november 9-én, a Nobel Sustainability Münchenben tartott csúcstalálkozóján a fenntartható energiatermelés népszerűsítésében nyújtott kiemelkedő teljesítményéért vehette át. A CATL alapító-elnöke elkötelezett abban, hogy korunk energiatermelése fenntartható módon, a jövő generációinak veszélyeztetése nélkül történjen.

Az akkumulátoripar egy olyan új technológia, amire még a környezetvédelmi jogalkotás nem készült fel. De ez még pótolható, ha nem politikai térben rendezzük ezeket a vitákat, hanem szakmai szempontokat veszünk figyelembe

– magyarázta a WWF szakértője.

Felidézte azt a vízháborút is, ami a CATL debreceni fogyasztásáról szólt, és aminek igazából nem is lett vége. Az üzemet fázisokra bontva engedélyeztetik, amely a környezeti hatásvizsgálatokról szóló rendelet és a kapcsolódó uniós irányelv alapján is problémás, mert az üzem teljes erőforrás-használatát is vizsgálni kellene, vagy legalább megbecsülni azt.

Dedák Dalma szerint viszont ki lehet következtetni a Déli Gazdasági Övezet méreteiből a teljes üzemre vonatkozó adatokat. Eszerint az ipari park ivóvízigénye negyvenkétezer köbméter per nap feletti érték lesz. Debrecen városa nyilvánosan elérhető szerződésben vállalta, hogy a Déli Gazdasági Övezetben kialakított ipari park teljes vízigényét biztosítani fogja, amit egyébként a Debreciner kért ki és tett közzé.

A CATL kommunikációjában szereplő 6242 köbméter per nap viszont csak az első fázisra vonatkozik, és nem tudni, hogy hány fázisból áll majd a projekt – fogalmazott a környezetpolitikai szakértő, hozzátéve: a Samsung gödi üzemének bőven 20 ezer köbméter per nap feletti a vízhasználata, így a CATL esetében teljesen reális a 42 ezer.

Szerintem az akkumulátoriparnak sem érdeke az, hogy ennyire nincsen közbizalom a magyarországi környezetvédelmi szervekkel szemben, és az olyan jogszabályok, mint amilyen a környezetvédelmi hatósági szerződésekről szóló veszélyhelyzeti kormányrendelet, és az értelmezhetetlen miniszteri utasítások nem segítik, hogy nagyobb legyen ez a közbizalom – értékelte a helyzetet a szakértő.

A gyártók egy olyan környezetbe érkeznek, ahol ellenségesen fogadják őket, mert az emberek nem biztosak abban, hogy az állam megvédi őket a profitorientált cégekkel szemben, ez folyamatos társadalmi feszültséget fog okozni, ennek hosszútávon nincs jövője

– figyelmeztetett Dedák Dalma.