A Bírósági Határozatok Gyűjteményében megjelent jogeset kiindulópontja az, hogy az adóhatóság a vagyonosodási vizsgálat során - még 2011-ben - egy magánszemélynél 6,2 millió forint adókülönbözetet állapított meg becsléssel, miután a bevételei nem fedezték a kiadásait. Ehhez jött még 3,1 millió forint adóbírság és 2,5 millió késedelmi pótlék.

Kölcsön, amiből ajándék lett

Kapcsolódó

Már folyt a vizsgálat, amikor az ellenőrzött becsatolt négy kölcsönszerződést, ezekben a külföldön élő nagybátyja - összesen - 55 millió forintot adott neki kölcsön. Az adóhatóság szerint az adózó nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani a kölcsönöket, ezért nem fogadta el azokat.

Az adózó ezt követően olyan dokumentumot csatolt, amelyben a nagybácsi a kölcsönöket ajándékká minősíti. A hatóság véleménye szerint a kölcsönöket ajándékká történő átminősítését kizárólag a vizsgált személy adóvizsgálata során feltárt adókötelezettség csökkentése motiválta. Ez azonban nem térítette el az adóhatóságot attól, hogy az 55 milliós ajándék után 16,8 millió forint ajándékozási illetéket szabjon ki.

Fellebbezés, jogorvoslat

A szenvedő fél fellebbezett, de a másodfokú hatóság rendben levőnek tartotta az ügyet. Erre az érintett a bíróságtól kért elégtételt.

Annyit ért el, hogy a bíróság az első- és a másodfokú adóhatósági határozatot is hatályon kívül helyezte és új eljárásra utasította a hatóságot. A bíróság helytállónak tartotta a magánszemély azon érvelését, miszerint az adóhatóság ugyanazt a pénzösszeget kétféle módon nem minősítheti attól függően, hogy becslési eljárásról van-e szó, vagy az illetékhatóság jár el az ajándékozási illeték kiszabása során.

Az ügy a Kúriáig jutott és a legfőbb bírói fórum más álláspontra helyezkedett: elutasította a magánszemély keresetét. Indoklásában kifejtette, hogy az adóhatóság a szerződéseket jogosult valódi tartalmuk szerint minősíteni, és ennek konzekvenciáit levonni - többek között - a vagyonosodási vizsgálat során. Az ajándékozási illeték bírósági felülvizsgálata viszont nem szerepelt a per tárgyaként, ezért arról nem dönthetett a Kúria.

Akkor fizessen illetéket!

A magánszemély ezt követően az ajándékozási illeték ügyében felügyeleti intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő. Az adóhatóság a felügyeleti intézkedést mellőzte. A kérelemben előadottakkal kapcsolatban utalt arra, hogy az adóhatóság nem adóztatta meg kétszeresen az ügyleteket. Az, hogy az ellenőrzési eljárásban nem fogadta el hitelt érdemlő bizonyítékként a kölcsön- majd pedig az ajándékozási szerződéseket, nem jelenti az ajándékozási szerződés polgári jogi értelemben vett semmisségét. Ebből következően az illetékkiszabás során az ajándékozási szerződést érvényesnek és valósnak kellett elfogadni.

Na azt már nem! - gondolta az érintett

A magánszemély igazságérzetét ez annyira sértette, hogy újabb pert indított és az adóhatóságtól próbálta visszaszerezni a 16,8 millió forint ajándékozási illetéket. Véleménye szerint ugyanis ezzel az adóhatóság jogalap nélkül gazdagodott.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Annak megalapozatlanságát támasztotta alá az a bírói gyakorlat is, miszerint a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a jogvita a felek viszonyára irányadó speciális jogszabályok (jelen esetben az adózási- és a közigazgatási eljárási törvények) alapján nem bírálható el.

A másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A jogerős ítélet indokolásában kifejtette: a vagyonosodási becslési eljárásnak más volt a tárgya, mint az ajándékozási illetékhez kapcsolódó eljárásnak. Az első eljárás során a kölcsönügyleteket vizsgálva jutott az első- és másodfokú adóhatóság - a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránti perben pedig a Kúria - arra a következtetésre, hogy a kölcsönügyletek nem valósak, mert a kölcsönadónak nem volt a kölcsön nyújtásához kellő fedezete.

Ajándék, ami illetékköteles

A bevételek és a kiadások szembeállításával következtetett az adóhatóság arra, hogy a magánszemély terhére adókülönbözet és adóhiány állapítható meg, és ennek szankciójaként adóbírságot és késedelmi pótlékot szabott ki.

Ezzel szemben az ajándékozási illeték kiszabásának alapját a kölcsönügyletben érintett felek megállapodása képezte, mely szerint a kölcsönadó eltekint a kölcsön visszafizetésétől és azt a felek ajándéknak tekintik. Az ajándékozási illeték kiszabása ellen a magánszemély nem élt jogorvoslattal, így annak a fizetési meghagyása jogerőre emelkedett. Helytálló ezért az elsőfokú bíróság azon következtetése, miszerint nem állapítható meg a jogalap nélküli gazdagodás egyik legfontosabb feltétele, a jogalap nélküliség.

A magánszemély felülvizsgálatot kért a Kúriától, de az jóváhagyta a jogerős ítéletet.