A Társadalomtudományi Kutatóközpont Mobilitási Kutatási Centrumának 2017-ben (2000 fős mintán) és 2018-ban (2700 fős mintán) végzett reprezentatív kutatásában azt vizsgálták, hogy milyen társadalmi tényezők befolyásolják a magyar lakosság korrupcióval kapcsolatos attitűdjeit.

A TI Magyarország és a TK Szociológiai Intézetének közös kutatási jelentése arra mutat rá, hogy a magyar lakosság döntő többsége elfogadhatatlannak tartja a korrupció olyan hétköznapi megnyilvánulásait, mint a rendőrök megvesztegetése vagy a számlaadás elmulasztása. A felmérés során a válaszadókat arra kérték, hogy egy 0-10-ig tartó skálán értékeljék, mennyire tartják megengedhetőnek az előbbi magatartásformákat. A két magatartásforma átlagából számított hétköznapi korrupció elfogadottsága mindkét vizsgált évben nagyon alacsony, azaz 2 alatt volt, a rendőrök megvesztegetésével kapcsolatban pedig még kevésbé voltak elnézőek a magyarok.

Kapcsolódó

A kutatásból az is kiderült, hogy a korrupció ilyen, hétköznapi megnyilvánulásaival szemben leginkább a nők, a 60 év feletti válaszadók, a budapestiek a magasabban képzett, diplomás és jobb anyagi helyzetben lévő válaszadók voltak elutasítóak.

Veszélyes az állami korrupció?

A kutatás készítői ugyanakkor arra is rámutattak, hogy míg a hétköznapi korrupció elfogadottságára vonatkozó attitűdök az egyes társadalmi csoportok közötti különbségek ellenére is viszonylag szűk tartományban szóródnak, addig az állami szintű korrupció veszélyként való észlelése sokkal polarizáltabb képet rajzolt ki. Ennek mérése során arra kérték a válaszadókat, hogy jelöljék meg azt a három tényezőt, amelyek a legnagyobb veszélyt jelentik Magyarország számára.

Ezt a sort mindkét vizsgált évben az egészségügy és az oktatás állapota (2017: 65 százalék; 2018: 46 százalék) vezette, azonban míg 2017-ben a "bevándorlás és terrorizmus", valamint a korrupció osztoztak a 2. helyen (50-50 százalékkal), 2018-ban a "demokrácia és jogállam leépítése" került a második helyre (42 százalékkal), míg a "csupán" 40 százalék által veszélyként érzékelt korrupció a harmadik helyre szorult.

A most publikált jelentésben a kutatók azt is vizsgálták, hogy milyen társadalmi tényezőkkel függ össze az, ha valaki a korrupciót a tíz felsorolt veszély közül az első három valamelyikeként választotta (a 2017-es felmérésben a válaszadók 49 százaléka, 2018-ban 40 százalékuk tett így). A jelentésből az derült ki, hogy az állami szintű korrupció veszélyként való észlelésére csak elhanyagolható mértékben hatottak olyan demográfiai változók, mint a nem, a kor vagy az iskolai végzettség, jóllehet a településtípus erős kapcsolatot mutatott az észleléssel, de a fővárosban és a megyeszékhelyeken lakók körében is jelentősen csökkent a korrupció jelentős veszélyként való észlelése.

A pártszimpátia azonban kiemelkedően erős magyarázó erővel bírt, vagyis

az, hogy a válaszadók veszélyként érzékelték-e a korrupciót, leginkább a politikai nézeteiktől függött

- emelte ki Mikola Bálint, a TI Magyarország projektmenedzsere, a jelentés egyik szerzője. Az adatokban egy markáns baloldali-jobboldali törésvonal rajzolódik ki, ami a Jobbik ellenzéki státuszának köszönhetően nem féltétlenül esik egybe a kormánypárti kontra ellenzéki megosztottsággal - hívják fel a figyelmet a jelentés készítői. Ugyanakkor látható egy, a "régi" és az "új", azaz a 2010-ben vagy azután a parlamentbe került pártok közötti szakadék is.

Kettészakadt a magyar társadalom

A leglátványosabb különbség azonban akkor rajzolódik ki, amikor az ellenzéki szavazók összességét vetjük egybe a kormánypártiakkal, ideológiai törésvonalaktól függetlenül. Itt az látszik, hogy mind a kormánypárt, mind az ellenzéki szavazók körében volt egy közel 10 százalékpontos esés az állami szintű korrupció veszélyként való érzékelésében, de míg 2017-ben a Fidesz-KDNP szimpatizánsainak körében 30 százalék, 2018-ban pedig 20 százalék vélekedett így, az ellenzékiek körében ez az arány mind 2017-ben, mind 2018-ban több mint duplája (2017-ben 64, 2018-ban 55 százalék) volt.

Emellett - a jelentés szerint - a korrupció veszélyként való észlelése negatív kapcsolatban áll más politikai attitűdökkel, így az intézményekbe vetett bizalommal, a demokrácia elfogadottságával és a demokráciával való elégedettséggel is. Mindez a kutatók szerint arra utal, hogy az állami és a hétköznapi korrupcióval kapcsolatos attitűdöket alapvetően más tényezők befolyásolják. Míg az állami korrupció megítélése elsősorban a politikai értékválasztásokkal hozható összefüggésbe, függetlenül olyan objektív tényezőktől, mint például a közbeszerzési piac versenytorzulásai, a hétköznapi korrupcióról alkotott vélemény nem a pártszimpátiáktól, hanem a társadalmi-demográfiai tényezőktől függ.

Gerő Márton, a TK Szociológiai intézetének munkatársa szerint az elemzés azt erősíti meg, hogy bár a korrupciót többé-kevésbé egységesen normaszegésnek tartják a magyarok, az, hogy milyen esetekben észlelik a korrupció megjelenését erősen a médiától és a nyilvánosságban megjelenő diskurzusoktól függhet.

A magyarok nem szeretik, de elfogadják a korrupciót

Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója a kutatás eredményeivel kapcsolatban úgy vélte, három oka lehet annak, hogy a magyarok a korrupciót nem szeretik, de elfogadják. Az egyik oka a médiában lévő egyensúlytalanság, azaz egyszerűen nem jutnak el sokakhoz a korrupciós jelenségek, a másik oka, hogy sokan úgy gondolják, a korrupció bele van kódolva a politikába, azaz aki hatalomra jut, az előbb-utóbb korrupt lesz, a harmadik okként pedig a jelenlegi kormánypártok alternatívájának hiányát említette. Véleménye szerint, amíg nem lesz egyértelmű alternatíva a jelenlegi hatalommal szemben, a "korrupcióvakság" is fennmarad.