Az euróövezetben Magyarországról irigylésre méltó 9,9 százalékos szintre gyorsult az infláció, miközben itthon már 20,7 százalékos a pénzromlás mértéke (az Eurostat módszertana szerint). Mindez pedig a központi bankokat kamatemelésekre ösztönözte, amely ugyan nehezebbé teszi a hitelezést, a kamatranszmisszió miatt pedig a vállalkozások beruházásai drágábbá válnak. Azonban az Európai Központi Bank több elemzője és döntéshozója szerint így is túl lazák a hitelezési szabályok, mindez pedig egyenes út egy hitelválság kialakulásához, de az infláció harc jegybankok által elérhető eredményeit is rontja.

A mostani inflációs környezet szinte minden elemében eltér a 2008-as válságétól: egyrészt sokkal magasabbak az inflációs értékek, másrészt a drágulás sokkal inkább külső tényezők eredménye. Utóbbi fő motorját jelentik az energiaárak, amelyek az orosz-ukrán háború miatt lőttek ki, de a szállítmányozási költségek, az alapanyag- és alkatrészhiány is gerjeszti a pénzromlást. Eközben viszont a lakossági fogyasztás alig enyhül, az emberek a magas árak ellenére is bőszen vásároltak Európában, ami nem segít az infláció elleni jegybanki küzdelemben. A likviditás csökkentése önmagában nem biztos, hogy elég.

Ebben a helyzetben lépett a magyar kormány a kkv-k hiteleinél, kiterjesztve a kamatstopot – ahogy a cikk későbbi részében részletesen bemutatjuk –, de közben az európai bankszektorban egy idekapcsolódó kétrétű vita is folyik.

Hitelezni kell, csak baj ne legyen belőle

Éppen ezért az Európai Központi Bankból érkezett egy vészjelzés: a bankok hosszú távú hitelezési feltételeinek felülvizsgálatát nem szabad halogatni. Érvelésük szerint a feltételek túl nagyvonalúak.

Az úgynevezett TLTRO-hiteleket (Targeted longer-term refinancing operations) először 2014-ben bocsátották ki, hogy a bankokat hitelezésre ösztönözzék, amikor az európai adósságválság a gazdasági növekedést fenyegette, és deflációs környezet kezdett kialakulni. Most viszont a 10 százalék körüli inflációs környezetben, a nulla százalékos euróövezeti kamatszint utáni éveket követően a gyorsan emelkedő kamatlábak aláásták e szerződések létjogosultságát a Bloombergnek nyilatkozó szakértők szerint. A terv az, hogy a jelenleg 0,75 százalékon álló kamatszint helyett a TLTRO-alapokat (a kiosztott hitelek fedezeteként szolgáló eszközöket) alacsonyabb kamatlábon tartanák és a kamatlábakat szakaszos fizetnék.

„A világválsággal összefüggésben a TLTRO III rengeteg likviditást biztosított a bankoknak, valamivel több mint 2 billió eurót (1,9 billió dollár), a bankok számára nagyon vonzó kamatláb mellett, negatív kamatláb mellett” – mondta Luis de Guindos, az EKB alelnöke hétfőn Madridban, ami a Bloomberg szerint már a hitelezési szabályok szigorításának irányába mutat. „A TLTRO a világjárvány gazdasági környezetében született. A világjárvány pedig jelenleg már nem jelent akkora fenyegetést ahhoz képest, mint ami 2020 márciusában volt, és a monetáris politika normalizálásának folyamatában is vagyunk” – tette hozzá.

A bankok jelenleg az EKB átlagos betéti kamatlábával megegyező kamatot fizetnek a TLTRO-hitel futamideje alatt, amelynek utolsó része csak 2024 végén jár le. Annak ellenére, hogy a hitelfelvételi költségeket most felemelték, ez az átlag nyolc évig a nulla alatti tartományban tart.

Folyamatosan riadóztatnak, de nem figyel senki

Az EU vezető pénzügyi szerveit már hónapok óta nyomasztják hasonló hitelezési kockázatokról szóló figyelmeztetésekkel közgazdászok, elemzők, tanácsadók és hivatalos testületek is. Jól mutatja ezt, hogy szeptember 22-én Európa vezető monetáris szabályozó hatóságai példátlan figyelmeztetést adtak ki a „pénzügyi stabilitást fenyegető súlyos kockázatok” miatt. Megállapították, hogy Oroszország ukrajnai inváziója a pénzügyi visszaesés, a csökkenő eszközárak és a monetáris piaci stressz mérgező elegyét hozhatja létre.

Az Európai Rendszerkockázati Testület, amelynek feladata a térség monetáris rendszerét fenyegető kockázatok nyomon követése és megállítása, vészjelzést adott, hogy

az ukrajnai háború által kiváltott életveszélyes katasztrófa bizonytalan helyzetbe hozta a monetáris rendszert. Ez az első "általános figyelmeztetés" a veszélyről, amelyet az ESRB 2010-es megalakulása óta, az euróövezet államadósság-katasztrófájának előestéjén adott ki.

A hatóság, amelynek elnöke az Európai Központi Bank elnöke, Christine Lagarde, felszólította a felügyelete alá tartozó 30 ország szabályozóit, hogy készüljenek fel egy esetleges katasztrófára, és követeljék meg az általuk felügyelt monetáris intézményektől, hogy nagyobb tőkepuffereket és céltartalékokat képezzenek, amelyek bevállalhatják a veszteségeket. 

A testület három fő problémára figyelmeztet:

  • romlanak a makrogazdasági kilátások, a pénzügyi stabilitást fenyegető kockázatok erősebbek, amelyek az eszközárak (esetleges) erőteljes korrekciójából erednek, de romlik az eszközminőség is a hitelfizetési képességek miatt,
  • az emelkedő jelzálogkamatok és a háztartások reáljövedelmének csökkenése miatt romló adósságszolgálati kapacitás várhatóan lefelé irányuló nyomást gyakorol a lakásárakra, és a ciklikus kockázatok materializálódásához vezethet,
  • a különböző aggodalomra okot adó területek közé sorolta az ipari ingatlanszektoron belüli növekvő nemteljesítési kockázatot, a monetáris intézmények elleni kibertámadásokat és a túlzottan magas hatósági tartozások emelkedő árát a kamatlábak emelkedésével.

A legérdekesebb, hogy alapvetően minden szakértő a monetáris kockázatokra figyel, de más előjelű megoldásokat javasolt. Az ERKT esetében például támogatja a hitelezés fenntartását, míg az EKB-n belüli javaslat a bankok hitelezési gyakorlatának fékezését célozza. 

Ebben a helyzetben érdekes, hogy az Európai Bizottságot és az Európai Központi Bankot is olyan javaslatokkal bombázzák a tanácsadók, hogy óvni kell a bankokat a túl sok kiadástól. Így például létezik olyan javaslat is, amely arról szól, hogy a Magyarországon már bevezetett – szombaton pedig átalakított – bankszektorra különadókat olyan csúsztatással szedjék be, hogy a teljesítő hitelek után vessék azokat ki rájuk, a bedőlőben lévő hitelek arányában pedig mentességet is kapjanak. Magyarul ne osszanak úgy pénzt, hogy az adósok aztán bedőlnek, de ha megteszik, akkor el kell kerülni, hogy a bankok túl sokat fizessenek az államoknak adóként, vagy más költségekként, különben a teljes bankrendszer is borulhat.

Az Orbán-kormány segít a vállalkozásoknak, de mi lesz a bankokkal?

Szombaton egy rendkívüli kormányinfón jelentette be Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, hogy a kisvállalkozásokra is kiterjesztik a kamatstopot. A kis- és közepes vállalkozásoknak a június 28-ai szinten, 7,78 százalékon fixálják a hiteleket az Orbán-kormány döntése értelmében. A lépés november 15-től érvényes, de az addigra már átárazodó szerződések is visszakerülnek erre a szintre.

A magyar kabinet emellett azt is bejelentette, hogy a folytatódó Széchenyi Kártya alatt futó hitelekkel is segítik a cégeket, a nagyvállalatoknak a gyárak energiahatékonysági beruházásait támogatják majd.

Mindez pedig látszólag kánonban van, vagyis azokkal nem teljesen egyezik, de reagál a monetáris politikai figyelmeztetésekkel: ugyan segíti a cégeket a hitelezés fenntartására, hogy ne dőljenek be a kis cégek, fokozva a gazdasági válság hatását, de közben a bankok esetében csökkentheti a tőkepuffereket.

Fontos, hogy az a Brüsszelnek címzett javaslat viszont erősen meghatározza a Nagy Márton által bejelentett intézkedéseket, hogy a bankadó részévé teszik a hitelezési aktivitás kérdését. A magyar koncepcióról egyelőre annyi ismert, hogy a hitelezésben aktív bankok, kevesebb bankadót fizetnek. A részletszabályok ebben kulcskérdést jelentenek: ha a nemteljesítő hitelekre vonatkozó könnyítési mechanizmus is beépül, akkor az segítheti a növekedést és a bankok kockázatait is csökkentheti. 

A kormány egyelőre a jövő hétre ígéri az egyeztetéseket a Magyar Bankszövetséggel, amely korábban elég kritikus volt a pénzintézetekre vonatkozó különadókat illetően. A pénzügyi szervezetek képviselet már szeptember 19-én a kamatstopok fokozatos kivezetését javasolta: szerintük az általánosan minden ügyfélre érvényes állami hitelkamat-befagyasztás több tízezer adós esetében felesleges, bár tudnának fizetni, helyettük a bankszektor állja a terheket. Azt javasolták, hogy fokozatos legyen a kivezetés, de induljon meg.

Akkor ráadásul még csak a lakossági jelzáloghitelekről volt szó, de már jelezték, hogy a kamatstop meghosszabbítása megközelíti a bankadó teljes évi összegét, nagyjából 70 milliárdos terhet jelent, pedig csak félévre szól. Most a kkv-hiteleket is figyelembe véve a BUBOR és az állampapírhozamok különbségével ez akár 150 milliárd feletti terhet is jelenthet majd 2022 végéig.