Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter és Pogátsa Zoltán közgazdász beszélgetése az Economx Exclusive-ban számos témát érintett – cikksorozatunkban az interjú érdekesebb részeiről írunk.

Az első rész ad egy rövid történelmi hátteret, hogyan is jutott el a magyar gazdaság a rendszerváltástól a 2008-2009-es pénzügyi válságig, a devizahitelezés bukásáig, valamint arról, hogy mi formálta a rendszerváltás utáni magyar gazdasági modelleket.

A rendszerváltást követően a társadalom rögtön a válsággal volt kénytelen szembenézni – jött a Bokros-csomag és a Surányi György vezette jegybank monetáris politikája. 

Nagy megtisztulás volt, aminek az előszelét egy nagyon magas infláció és egy bankrendszeri válság adta. Nagyon sokan csődbe mentek

– fogalmazott a videópodcastban Nagy Márton. Ezt a kilencvenes évek közepén – szükségszerűen – egy nagy konszolidáció követte, ami kihatott a költségvetésre, a monetáris politikára, azaz

  • jött Bokros Lajos „csomagja”, „aki nem emlékszik: ma már ezzel ijesztegetik a gyerekeket”;
  • valamint jött Surányi György, aki a monetáris politikába „hozott egy változást az inflációt illetően, és a csúszó leértékelés is innen eredeztethető”, vagyis a forint tudatos gyengítésével igyekeztek kiszámíthatóbb gazdasági környezetet teremteni.

A nagy nyitás

Ekkoriban került például az OTP is magánkézbe, nyitott a tőzsde, a bankrendszer is, megkezdődött a külföldi tőke bevonzása.

Magyarországon nem volt tőkefelhalmozódás, a szocializmus nem is engedte ezt meg. A háború után 40 év kiesett a gazdaságunkból, és tőkére volt szükségünk ahhoz, hogy fejlődési pályára álljunk. Magyarországon belső tőke nem volt, ezért jött a privatizáció – azóta bizonyos dolgokat megbántunk, mert túlprivatizáltunk. A külföldi tőkével jött a technológia, a bérkonvergencia és így tovább – ez lényegében nagy nyitás volt, ha így nézzük ezt a gazdaságpolitikai modellt, akkor megnyitottuk a piacainkat

– összegzett a tárcavezető.

Ennek következtében az exportunk, és vele együtt a GDP-nk is elkezdett növekedni: a külföldi tőkével jött az export, hiszen a külföldi cégek természetesen nem a magyar piacra, hanem külföldre termeltek. Lényegében ez ment egészen majdnem az ezredfordulóig.

„Három gyerek, három szoba, négy kerék”

Az első modellváltást tulajdonképpen 1998-ban az első Orbán-kormány hozta Nagy Márton szerint:

  • az azt megelőző évek ugyanis arról szóltak, hogy külföldi tőkével és technológiával egyensúlyalapú növekedés volt a cél, ami szerint egy nagyon erős extenzív kérdés volt: a miniszter itt a termelési függvényt hozta példaként, ugyanis ezekből az „irányokból” lehet növekedést elérni – tőkéből, munkából, valamint a technológia fejlesztésével –, a kilencvenes években pedig főként a tőkéből növekedtünk;
  • az Orbán-kormány pedig ebben hozott váltást, amikor azt mondta, hogy „a munkára tegyünk nagyobb hangsúlyt” – azaz a családpolitikára és a munkahelyteremtésre nagyobb fókusz került ebben az időszakban.

Ehhez a váltáshoz kapcsolódik Orbán Viktor egyik legismertebb kijelentése is, miszerint „három gyerek, három szoba, négy kerék” – Nagy Márton szerint ez jól össze is foglalja ennek a gazdaságpolitikai váltásnak az irányát, ugyanis ebben a félmondatban benne volt a lakáspolitika, a családpolitika és a munka oldala is.

A váltásnak a miniszter szerint eklatáns példája volt, hogy a kormány nagyon jelentős kamattámogatott lakáshitelt ömlesztett a piacra, lényegében azt mondva ezzel, hogy „adom a lakást, mert akkor biztosan lesz család”, ugyanis a fiataloknak a lakás jelentette a biztonságérzetet, ez volt számukra a legfontosabb.

A devizahitelezés, mint eredendő bűn

A kormányváltással 2002-től újabb modellváltás következett: Nagy Márton szerint az új kormány ténykedése 2008-2009-ben lényegében véget is ért a Lehman Brothers csődjével – az Egyesült Államok legnagyobb bankcsődjét követően világszerte beszakadtak a piacok, amit Magyarországon csak tetézett egy „nagyon nagy hiba”, a devizahitelezés hibája.

Ebben a nagy és extenzív növekedésben, a jelentős tőkebeáramlásnak és a javuló foglalkoztatásnak köszönhetően 

az emberek szerettek volna egyre gazdagabbak lenni, de mivel ehhez nem volt elég a bérük, így hitelt vettek fel.

Mivel a kamatláb viszonylag magas volt, az árfolyam pedig viszonylag erős volt, ezért lényegében mindenki azt gondolta, hogy „a deviza milyen jó, hiszen úgy sem fog leértékelődni a forint” – Nagy Márton szerint „ezt hívják eredendő bűnnek”.

Aztán lényegében „ez az egész dolog kipukkadt”, hiszen 2008-2009-ben tényleg nagyon mélyre került az ország, ami lényegében csak és kizárólag a devizahitelezésnek köszönhető a nemzetgazdasági miniszter szerint, a fejlődési modell ugyanis „megtört a törlesztések ellehetetlenülése” miatt.

„Amíg van devizahitel a lakosságnál, addig nem lehet használni az árfolyam alakítását gazdaságpolitikai célokra vagy nem lehet azt gondolni, hogy ez egy monetáris politikai csatorna” – összegzett a tárcavezető.

A teljes beszélgetés – melyben szó volt még az inflációs helyzetről; a gazdaságpolitikai hibákról, lehetőségekről; a kkv-szektor hiteléhségéről; a privatizáció visszaállításáról; arról, hogy Románia utolérte-e a magyar gazdaságot; a magyar oktatás és munkaerőpiac helyzetéről, kapcsolatáról; a gazdasági növekedés lehetőségeiről; valamint az uniós pénzek hiányáról – ezen a linken tekinthető meg.