Miért egy vécépapír-céget hoz példának a miniszter?

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter és Pogátsa Zoltán közgazdász beszélgetése az Economx Exclusive-ban számos témát érintett – cikksorozatunkban az interjú érdekesebb részeiről írunk.

Az első rész egy rövid történelmi hátteret adott, hogyan is jutott el a magyar gazdaság a rendszerváltástól a 2008-2009-es pénzügyi válságig, a devizahitelezés bukásáig, valamint arról, hogy mi formálta a rendszerváltás utáni magyar gazdasági modelleket. A második részben azt jártuk körül Nagy Márton és Pogátsa Zoltán beszélgetése alapján, hogy miért is nem lett techközpont Magyarországból.

A rendszerváltás után létrejött gazdaságszerkezetben domináltak a multinacionális cégek: a kilencvenes évek végére kialakult egy olyan magyar gazdaságszerkezet, amelyben alapvetően ezeknek a multinacionális cégeknek a termelési láncaiban Magyarország az alacsony hozzáadott értékű fázisokba tudott integrálódni. Volt-e ebben változás, volt-e olyan magyar kormány az elmúlt évtizedekben, amely ebben érdemi változást tudott elérni? – tette fel a kérdést Pogátsa Zoltán.

– fogalmazott Nagy Márton, hozzátéve, hogy ez egyben kihívás is a magyar cégeknek, mert ha „túl picik” az exporthoz, az már nehezített pálya, hiszen az uniós piacon gigacégek a versenytársak. Viszont aki ehhez felnő, és megállja a helyét, az már „tényleg nagyon kemény”.

Mitől magyar a magyar cég?

Magyar az Audi is – hozott egy példát Pogátsa Zoltán arra, hogy sokszor nehéz definiálni a „magyar” cégeket ebben a relációban. Ugyanis – maradva a példánál – a győri székhelyű Audi Hungaria Zrt. is egy magyar vállalkozás, noha egy német cég 100 százalékos tulajdonában álló leányvállalatáról van szó.

A nemzetgazdasági miniszter egy „hármas definíciót” szokott alkalmazni arra, hogy mitől is magyar egy cég: 

• legyen Magyarországon a székhelye;
• magyar tulajdonban legyen;
• és magyar alapanyagokból állítsa elő a termékét. 

Tehát eszerint a logika szerint ha egy cég minden alapanyagát importálja, az ebben a kontextusban „nem magyar” vállalkozás: Nagy Márton szerint „az importtermék miatt lényegében külföldi hozzáadott érték van, hiszen a külföldnek ad nagy exportlehetőséget Magyarországra”.

Ugyanakkor ezzel a definícióval az OTP sem magyar cég, mert a profitjának messze a nagyobbik részét külföldön realizálja – veti fel Pogátsa Zoltán, de Nagy Márton szerint „az megint más dolog”, de azt ő is elismeri, ha így nézzük, akkor „az OTP kezd most már kevésbé magyar cég lenni”. 

Van-e olyan magyar cég, ami az utóbbi 14 évben jött létre, és megüti ezt a hármas definíciót?

– tette fel a kérdést a közgazdász. A miniszter szerint ilyen például a Jász-Plasztik és a Vajda Papír is – előbbi a legnagyobb hazai autógyártók (például Audi, Mercedes) beszállítói, míg utóbbi vécépapírt állít elő, például a Zewát.

Viszont ezek Pogátsa Zoltán szerint relatíve kicsi cégek – a már említett győri Audihoz képest például –, továbbá 

ha egy gazdasági miniszternek egy vécépapírgyártó ugrik be, mint „magyar hozzáadott érték”, „zászlóshajó”, akkor azért felmerülnek kérdések.

Nagy Márton erre úgy reagált, hogy nem akart a szokásos „magyar bajnokokkal” példálózni, mint az OTP, a Mol, vagy a Richter – ugyanakkor ezek is „megvoltak” már korábban, nem az elmúlt 14 évben jöttek létre. A miniszter erre az élelmiszeriparból hozott még két példát: a Bonafarmot és a Master Goodot – előbbi céghez tartozik például a Pick vagy a Mizo, míg utóbbi beszállítója kelet-közép-európai Mcdonald'soknak.

Pogátsa Zoltán szerint ezek érdekes és fontos példák, ugyanakkor rögtön szembeállítja azokkal a „szingapúri, koreai, japán, kínai csodákkal”, amelyek szintén az elmúlt tíz évben jöttek létre, és gyakorlatilag már itt termelnek Magyarországon – mint például a CATL akkumulátorgyártó.

A keleti régiók – például Szingapúr, Tajvan, Fél-Korea – cégei esetében nem áll meg ez az összehasonlítás Nagy Márton szerint, mert az ottani cégek jelentős része is külföldi tulajdonban vannak, például Szingapúrban. Viszont ott „van egy nagyon jó oktatási rendszer, nagyon jó adórendszer” és így tovább, amellyel bevonzották a külföldi cégeket, tehát „nem alulról építkeztek”.

A dél-koreai vezetés pedig lényegében semmit nem csinált a világháborút követően, a japánoktól behúzták a kártérítést, az amerikaiaktól pedig a pénzt, majd lényegében négy-öt család között szétosztották, hogy kié a Samsung, vagy épp a Hyundai – fogalmazott a miniszter, melyre Pogátsa Zoltán odavetette, hogy igen, de ezekből nem vécépapír-cégek lettek, hanem elektronikai cégek.

Nagy Márton szerint a fő különbség itt az, hogy ezek a cégek ekkor egy adott technológiai szintről indultak, és ott volt a jelentős versenytárs, Japán, és így kialakult egy verseny köztük, és lényegében ez a verseny kellett ahhoz, hogy ezek a cégek eljussanak oda, ahol most tartanak.

Ezzel szemben sem Magyarországon, sem annak környezetében nem volt jellemző a tech-világ. 

Az acél és a vas országa

De miért is nem tudtuk volna létrehozni mi is egy tech-világot Magyarországon? Pogátsa Zoltán szerint hogyha a magyar oktatási rendszer, a kutatás-fejlesztési rezsim „jó lett volna”, akkor miért ne lett volna erre lehetőség.

– fogalmazott a miniszter. A rendszerváltást követően elindult a feldolgozóipar felfutása, „azt gondoltuk, mi ehhez értünk”, és a szakembereink be tudtak kapcsolódni az autógyártásba például. „Tehát szerintem a tudás itt volt, és volt egy ilyen hagyatéka ennek az oktatási rendszernek, hogy közgazdász nagyon nem volt, jogász nem volt, aztán lehet, hogy károsan, de képeztek egy csomót” – mondta Nagy Márton. Szerinte a magyar lényegében egy „műszaki népség” volt, és ebből adódóan alakult ki lényegében a mai helyzet.

A teljes beszélgetés – melyben szó volt még az inflációs helyzetről; a gazdaságpolitikai hibákról, lehetőségekről; a kkv-szektor hiteléhségéről; a privatizáció visszaállításáról; arról, hogy Románia utolérte-e a magyar gazdaságot; a magyar oktatás és munkaerőpiac helyzetéről, kapcsolatáról; a gazdasági növekedés lehetőségeiről; valamint az uniós pénzek hiányáról – ezen a linken tekinthető meg.